A növény homoktalajú mediterrán vidékeken honos, évelő növény. Levelei ép szélűek, szárnyaltak; fehér- és bíborszínű virágai megnyúlt fürtöt alkotnak Gyökere a drog. Glicirrizin nevű hatóanyaga ötvenszer édesebb a nádcukornál; régen ebből készült a medvecukor.

Általánosan javallt:

• vizelethajtóként,
• nyálkaoldóként,
• köhögés és gyulladáscsökkentőként,
• immunerősítőként.

Felhasználási módja:

Nyugtatja, védi a gyomor és a belek nyálkahártyáját, segíti a hámképződést, így meggyorsítja a fekélyek gyógyulását. Serkenti a sejtek interferon képzését, ezáltal hatásos a baktérium-, vírus- és gombafertőzések, valamint a rák kialakulása ellen, Légzőszervi hurutok, asztma, széna­nátha esetén is előnyös. Előmozdítja a máj méregtelenítését, kedvezően hat az idült májbetegségekre, valamint a mellékvese­elégtelenségre (Addison-kór).

Figyelem!

Hormonhatása folytán nagyobb adagban, illetve hosszabb távon beavatkozik a szervezet víz- és sóháztartásá­ba, ödémát, magas vérnyomást, általános gyengeséget idézve elő.