(Petasites officinalis)

Folyók, patakok partján, árkokban és erdőszé­leken nő. Lényegesen nagyobb, mint a martilapu, amelynek a családjába tartozik. Kalapnagyságú levelei enyhén fogazott szélűek, fonákuk szürkés-molyhos. A piszkosfehértől a hal­ványrózsaszínbe játszó fészekvirágzata laza fürtben virít a szár csúcsán.

Általánosan javallt:

• Láz, légszomj, köszvény és epilep­szia ellen
• Fekély és égési seb esetén

Acsalapu élettani hatása:

A lázcsillapító hatású gyökerét gyűjtjük, (még a virágzás előtt), amelynek a nagy pestisjárványok idején igen nagy jelentőséget tulajdonítottak.

Láz, légszomj, köszvény és epilep­szia ellen használjuk izzasztó teaként. Egy-két csészével igyunk meg belőle napközben kortyonként. A nagy, friss leveleket nemcsak ficamos, rándult, feltört lábra rakhatjuk fel, de mindenfajta égés, rosszindulatú fekély és égési seb gyógyítására is használhatjuk.

Acsalapu felhasználási módja: