A gyomorsavra sokan hajlamosak valami rossz dologként tekinteni, mivel az égő gyomor, a reflux megkeseríti sokak életét. A gyomorsav azonban szükséges, és ha panaszt okoz, annak nem feltétlenül a sok sav az oka.

Az első védelmi vonalunk

A gyomorsav szervezetünk első védelmi vonala a szájon naponta bekerülő több millió baktérium, vírus és gomba ellen. Ennek a védelmi vonalnak a lerontása olyan savkötőkkel, amik egész napra csökkentik a savasságot kifejezetten káros. Emellett a gyomorsav a fehérjék emésztéséhez is hozzájárul, így kiiktatása emésztési zavarokat is okoz.

A gyomor nedve erősen savas. Ezt a savhatást a nyálkahártya úgy védi ki, hogy egy nyákos anyagot termel, ami a nyálkahártya mentén “semlegesíti” a savat. A savtermelés étkezéskor az étkezés ingereire fokozódik, ez biztosítja, hogy a fehérjék előemésztése megtörténjen, illetve maga a savasság növeli a nyelőcső és a gyomor-nyombél határon levő záróizmok tónusát. Így a savasság ingere nem engedi, hogy a gyomorsav vissza jusson a nyelőcsőbe, mivel annak nincs meg a gyomorra jellemző védelme. A gyomor ürülése átmenetileg szintén gátolt, hogy a fehérjék több időt töltsenek el a gyomorban, és előemésztésük megfelelő legyen.

A táplálék hatására azután a gyomorsav fokozatosan semlegesítődik, és így jut tovább, ahol az emésztési folyamatok már lúgosító közegben zajlanak tovább.

A régi módszerekkel bánjunk csínján

Nagyapáink szódabikarbónája tehát nemcsak azért könnyített az étkezési utáni “gyomorégésen”, mert semlegesítette azt, hanem azért, mert gyorsította is a gyomor ürülését. Ellenben az emésztési folyamatoknak ez nem biztos, hogy jót tett.

A szódabikarbóna és a lúgosító folyadékok, vizek stb. tényleg jók a gyomorégés ellen, mivel semlegesítik annak hatását, de ésszel kell azokat alkalmazni. Csak panasz esetén érdemes fogyasztani őket, vagy pedig étkezés után 1-2 órával, hogy ne zavarjuk az emésztést.

Hogy lúgosítsunk jól?

Az étkezések közötti időben sem jó a lúgos készítmények folyamatos fogyasztása, hiszen azzal pedig a gyomorsav védő funkcióját szüntetjük meg. Azt kell azonban mondani, hogy alkalmi, illetve szakaszos fogyasztásuk akár tüneti terápiaként, akár lúgosító életmód részeként sokkal jobb, mint a savtermelést visszafogó gyógyszerek fogyasztása, amik a gyomorsav folyamatos elégtelen termelését okozzák. Nagyon sok emésztési zavar oka a gyomorsav hiánya és nem pedig túlsúlya.

Vannak esetek, amikor tényleg erőteljesebb a gyomorsav termelése, ezt azonban jó lenne mérni. Régen ez a mérés szinte rutinszerű volt, ma már a savkötő gyógyszerek megjelenésével fölöslegesnek tekinti a szakma. Pedig csak így lehetne eldönteni, hogy indokolt vagy nem a savkötők alkalmazása.

A savmegmaradás törvénye

Ne feledjük, hogy a gyomorsav termelés egy szervezetet savtalanító funkcióval is rendelkezik. Hiszen minden egység a gyomor belsejébe juttatott sav, a gyomor külsejébe (vagyis a szervezetbe) juttatott egységnyi lúgot jelent, az energia megmaradás analógiájára ezt a savmegmaradás törvényének is nevezhetnénk. Így erős szervezeti savasodás esetén valóban jelen lehet a túlzott savtermelés, amit segíthetünk lúgos vizek fogyasztásával, de továbbra is fontos, hogy azt csak szakaszosan tegyük, és hagyjuk meg a gyomrot, hogy elláthassa minden funkcióját.

Dr. Gulyás Tamás