A C-típusú személyiség

Mindenki hallott már az agresszív, önérvényesítő, harsány, erőszakos – és mellesleg:  szívbetegségekre hajlamos – A-típusú személyiségről, de a C-típusú személyiség fogalma csak mostanában kezd elterjedni. A legendás stressz-kutató, Selye János nyomdokain haladó, Kanadában élő orvos, Dr. Máté Gábor A test lázadása c. könyvében bukkan fel ez a fogalom, mely alapjaiban változtathatja meg az egészségről-betegségről vélt hiedelmeinket. Azt, hogy a lelkiállapot, a személyiség, az érzelmi háttér befolyásolja az egészségünket, a tradicionális gyógyításban, a természetgyógyászatban, és a közhiedelemben jóval markánsabban volt jelen mindig is, mint a nyugati orvostudományban, mely egészen a közelmúltig mereven elhárította az efféle „babonákat”.

Hogy ki az a C-típusú személyiség?

Ő az, akit mindenkit szeret. Ő az, aki mindig segít. Ő az, akire mindig lehet számítani. Ő az, aki sosem panaszkodik. Csendes, kedves, mosolygós, munkamániás, megbízható. Jókedvűnek, kiegyensúlyozottnak, függetlennek látszik, nem nyilvánít ki negatív érzelmeket, és nagyon odafigyel, hogy soha ne bántson meg másokat.

A saját érdekeit mindig háttérbe helyezi, viszont mások vágyait megpróbálja nem csupán teljesíteni, de ki is találni. Ő az a gyerek, aki sosem szegül szembe szüleivel, ő az a feleség, aki szó nélkül lenyeli a megcsalást, ő az az anya, aki felnőttként is tartja a hátát gyerekei miatt, miközben beteg szüleit gondozza, ő az a munkatárs, akire 24 órában lehet számítani, mert azt sem tudja, mi az a pihenés. Sőt, általában egyszerre viseli a felsorolt összes szerepet! Kibírhatatlan, nem igaz?

A C-típusú személyiség gyerekkori traumái

A valóság az, hogy valóban kibírhatatlan. A C-típusú személyiség sokszor nagyon komoly traumákat szenvedett el gyerekkorában (bántalmazás, erőszak, az egyik vagy másik szülő korai halála, szeretetlenség), ezért már néhány évesen megtanulta, hogy a szeretet, a figyelem nem jár neki automatikusan, hanem ki kell érdemelnie, így ő lesz a jó kisfiú, a jó kislány, aki mindig meg akar felelni, hogy egy kis szeretethez jusson. A C-típusú személyiségekben az is a közös, hogy nagyon hamar megtanulják, hogy senkihez sem fordulhatnak őszintén, nincs, akinek elmondhassák, mi van velük, hogy érzik magukat. Nagyon korán megtanulják elfojtani, leválasztani magukról az érzéseiket, olyannyira, hogy képesek maguk előtt is letagadni minden haragot, a bizonytalanságot vagy a szorongást, így igazán harmonikus, nyugodt, erős személyiségnek tűnnek.

Pedig az önálló személyiség kialakulása sokszor gátolva van esetükben, az erőszakos, mártír vagy infantilis anya, az alkoholista vagy más függőségben szenvedő apa jelenléte miatt, akinek hangulatáért már kisgyermekkorban egyszemélyes felelősséget éreznek, így nem tanulják meg érzékelni a saját határaikat. Sokszor az igazi ellenségük éppen a hozzájuk legközelebb álló családtag, akit tudatos szinten szeretnek, sőt bálványoznak, pedig folyamatos érzelmi stresszt jelent számukra. A C-típusú személyiség tehát azért van extrém stressznek kitéve, mert sosem mond nemet, elfojtja érzéseit, folyamatosan meg akar felelni, és mindig másoknak akar segíteni ahelyett, hogy észrevenné saját teste jelzéseit. A gyerekkori, káros megküzdési stratégia (elfojtás, mosolygás, túlvállalás) rögződik bennük, és később sem tudnak kiszakadni ebből a csapdából.

A stressz megbetegíti a testet

Selye János volt az, aki legkorábban felhívta a figyelmet a stressz okozta betegségekre. A 30’as években végzett patkánykísérletei azt bizonyították, hogy a stresznek (azaz idegi vagy fizikai bántalmazásnak) kitett állatok egészsége rohamosan romlott. Ez az egészségkárosodás leginkább a szív és érrendszer, az immunrendszer, a mellékvese és a vesék, illetve a tápcsatorna területén jelentkező betegségek formájában jelentkezett. Egy ideig ezek a negatív változások visszafordíthatók voltak, de eljött az a pont, amikor mindez menthetetlenül az állatok pusztulásához vezetett. Dr. Máté Gábor orvosi praxisa során azt tapasztalta, hogy az előbb említett, C-típusú személyiségre jellemző, meglehetősen szerencsétlen megküzdési stratégia olyan betegségekhez vezethet, mint a rák, az IBS vagy az autoimmun betegségek. A szerző ezért mindenképpen intenzív pszichoterápiát is ajánl, mely segít felszabadítani és feldolgozni a korábban elfojtott érzéseket. Hangsúlyozza, hogy a gyógyulás fontos része a megfelelési kényszertől való megszabadulás, a nemet mondás képességének megtanulása.

Nem véletlen, hogy az eredeti könyvcím is erre utal: When The Body Says No – azaz, amikor a test nemet mond. A szerző úgy tartja, hogy ha mi nem tanulunk meg nemet mondani, akkor a testünk teszi meg helyettünk.

Tóth Ágnes

Forrás: Dr. Máté Gábor: A test lázadása (When The Body Says No)