Egészségvédő alapanyagok

Bár tájegységenként más és más ételféleségek, főzési szokások terjedtek el, az egész térségre jellemző a bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztás. A növények közül örök favorit a török paradicsom (padlizsán), amelyet számtalan formában, többek között darált hússal, paradicsommal és hagymával töltve fogyasztanak. Igen népszerűek a rákmegelőző és keringésjavító tulajdonságokkal rendelkező hagymafélék (fokhagyma, hagyma), valamint a tápanyagokban bővelkedő paradicsom, borsó, lencse, bab, zöldpaprika és uborka. A főételek mellé mindig tálalnak zöldségféléket, ezért egy valódi török ebéd nem csak kiemelkedő gasztronómiai élvezetet okoz, hanem létfontosságú vitaminokat, ásványi anyagokat és élelmi rostokat biztosít a szervezet számára.

A gyümölcsök közül narancs, banán, füge, sárgadinnye, szőlő, őszibarack, cseresznye és citrom is gyakran kerül az asztalra. Ezeket általában nyersen, cukrozva, illetve különféle édességek és lekvárok formájában fogyasztják.

Kedveltek még a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzését segítő, telítetlen zsírsavakban gazdag olajos magvak (pisztácia, mogyoró, mandula, fenyőmag, dió). Szintén elterjedt a „szívvédő” olívaolaj és olívabogyó fogyasztása. Az előbbit főként salátákhoz és főzéshez használják, az utóbbi pedig előételként és sörkorcsolyaként kedvelt.

A klasszikus török konyha sajátossága, hogy zsír helyett vajat, illetve növényi olajokat használ. Az utóbbi – különösen az olívaolaj – telített zsírsavainak köszönhetően csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát, ám ezek az értékes zsírok hő hatására tönkremennek, ráadásul a hevítés során egészségünkre káros melléktermékek is keletkezhetnek. Ebben tehát ne kövessük a török példát, a vaj használata viszont számunkra is az egyik legegészségesebb alternatíva lehet.

Húst hússal?

Noha Magyarországon az éttermeknek és gyorsbüféknek köszönhetően elsősorban „húsos” ételeiről ismert a török konyha, hagyományosan nem igazán jellemző a húsok mértéktelen fogyasztása. Ezek az alapanyagok sokáig luxuscikknek számítottak és csak a húsipar kialakulása nyomán váltak mindenki számára elérhetővé. Bár máig a bárány a legnépszerűbb húsféleség, a disznó kivételével egyéb húsokat is előszeretettel fogyasztanak.

A legtöbb, főként grillezett török húsétel gyűjtőneve a kebab. Ezek közül világszerte a „görög gyros”-szal rokon „döner kebab” a legismertebb. A pácolt ürü- vagy bárányhús-szeleteket egymásra rétegezve, speciális, függőleges nyárson sütik, és folyamatosan levágják az átsült réteget. Általában pitába helyezve, zöldségekkel és szósszal fogyasztják, de főételként, salátával, valamint rizzsel szervírozva is népszerű. Igen kedveltek még a hagymával, paradicsommal és paprikával együtt nyárson grillezett húsdarabkák, azaz a „sis kebab”, valamint az „iskender kebab”, ami a „döner kebab” újonnan feltalált, joghurttal, vajjal, paradicsomszósszal és pide kenyérrel tálalt változata.

A törökök a pizzát is saját ízlésükhöz igazították. A darált birkahúsos, paradicsomos, fűszeres feltétet pitakenyér-tésztára kenik, kisütik, majd friss zöldségeket tesznek rá, és összetekerve fogyasztják el.

 Bár ezek az ételek igen ízletesek, bánjunk velük óvatosan, hiszen a vörös hús mértéktelen fogyasztása számos egészségügyi problémát vethet föl. Érdemes kipróbálni ezeket a finomságokat, ám ügyeljünk arra, hogy havonta csupán egy-két alkalommal kerüljön vörös hús az asztalra. Emellett próbáljuk alkalmazni a törökök „taktikáját”, és kombináljuk a húsételeket különféle zöldségekkel: így jóval több létfontosságú tápanyaggal és élelmi rosttal láthatjuk el szervezetünket.

Őri Katalin