A rendszerváltást követően érkezett Magyarországra a Bálint-napi ünneplés szokása, és vált Valentin-napként népszerűvé. Csörgő Zoltán hagyománykutató szerint emiatt nem is gondolnánk, hogy magyar népi hiedelmek kapcsolódnak február 14-éhez.

A babonák legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy találják, hódítsák és tartsák meg életük remélt párját. Például, ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. Ha már megvolt a jelölt, olyan almát kellett fogyasztaniuk, aminek kilenc magja van. Amennyiben megették a gyümölcsöt, magvait pedig beleszórták a kiválasztott férfi zsebébe, a szerelem szinte biztosnak tűnt.

"Amennyiben ezek a praktikák nem voltak sikeresek, fel kellett venni a hóból a kiszemelt férfiú lábnyomát, amit aztán el kellett ásni a küszöb alá, így az azt átlépő fiatalember még abban az évben biztosan megkérte a hajadon leányzó kezét. Persze azt már a lánynak kellett elérnie, hogy a legény átlépje azt a bizonyos küszöböt" - teszi hozzá Csörgő Zoltán.

Vélhetően a Bálint-nap szerelmi hagyományai a néphitben római eredetűek, és a Lupercaliához kötődhetnek. Igaz, ezt az ősi pásztorünnepet nem február 14-én, hanem 15-én tartották, és termékenységi rítusok kapcsolódtak hozzá. Később ezt a napot Szent Valentin orvos és ókeresztény püspök gyógyításával és halálával hozták összefüggésbe, aki hitéért 269-ben vértanúhalált halt. Mindenesetre Gelasius pápa rendelte el 496-ban, hogy attól kezdve Szent Valentin napját február 14-én ünnepeljék.

Forrás: STOP