A csontritkulás okainak vizsgálatkor logikusnak tűnt, hogy legelőször az étrendi kalciumbevitel növelésében lássuk a megoldás kulcsát, azonban ez az álláspont túlhaladottá vált az újabb ismeretek fényében.

A csontritkulást okozó táplálkozási tényezők két csoportra oszthatók:

1.    Kalciumveszteséget okozó tényezők

Olyan étrendi komponensek tartoznak ide, amelyek gyors kalciumkiürülést eredményeznek, így az ásványianyag - deficitet okoznak. Ezek közé tartoznak a korábban említett élvezeti szerek, a cukor,és a magas állatifehérje-illetve foszfortartalmú étrend. Az elsavasodási folyamat is a veszteségek kialakulásának egyik fő oka.

2.    A kálciumbeépülés hatékonyságát csökkentő étrend

Ebbe a csoportba mindazok a táplálkozástani értelemben hiányosnak számító élelmiszerek tartoznak, amelyek képtelenek biztosítani a kalcium csontba való bejutását, hatékony beépülését, illetve a szöveten belüli stabil térszerkezetet. A beépüléshez számos vitamin (pl. K, B1, B6) és nyomelem szükséges. E szabályozóanyagok hiányában gyakorlatilag hiábavaló a kalciumbevitel, mivel az nem képes ellátni feladatát a csontozatban.

Látható a modern étrend tulajdonképpen két oldalról bombázza csontrendszerünket, míg végül a csontozat feladja a harcot és elgyengül. Az egészséges, stabil csontozat megőrzése során:

• meg kell szabadítani a szervezetet azoktól a káros étrendi komponensektől (a koffein, az alkohol, a finomított cukor), amelyek mindet egy „kiszívják” a csont építőelemeit a szövetekből.
• emellett a napi fehérjebevitel csökkentése, és a fehérjebevitel szempontjából a növényi proteinnek előtérbe helyezése is kulcsfontosságú a csontvédelem szempontjából.

A második fontos alapelv a megelőzésben és az állapot javításában, hogy be kell juttatni a csontépítéshez elengedhetetlenül szükséges ún. szinergenseket. Ezek közé sokféle vitamin, ásványi anyag és nyomelem tartozik, amelyekből ha csak egyetlen hiányzik, nem számíthatunk szilárd csontozatra. A szinergens csontépítő anyagokat lehetőség szerint táplálékkal kell bejutatni a szervezetbe. Amennyiben ez nem elegendő (pl. felszívódási zavar, vagy egyéb ok miatt), hasznos lehet bizonyos csonterősítő kiegészítő komplexek bevitele is.

Megállapítható azonban, hogy korunk emberének csontozatát nagyobb hatékonysággal lehet a kálciumon kívüli egyéb mikro- és makroelemekkel javítani, mint magával a kalciummal.

A csontvesztés megállítása tehát elsősorban a létfontosságú tápanyagok teljes palettájának rendszeres és megfelelő arányú bevitelével képzelhető el, nem egyetlen elem, a kalcium túladagolásával. Nem a csontrendszerünk betegsége tehát az elsődleges probléma, hanem a táplálkozási formánk, amely ellehetetleníti a csont stabil szerkezetének fennmaradását. 

A valódi kalciumszükséglet

A kalciumbevitelről mégis tudni kell, hogy a megfelelő kalciummennyiség nélkül nem alakul ki erős csontozat. A kalciumbevitel tehát továbbra is fontos tényező, azonban nem csupán ez az ásványi anyag fontos a megelőzés és a gyógyulás szempontjából.

A kor előrehaladtával a kalcium egyre rosszabbul szívódik fel a bélben, így idősebb korban jobban kell figyelni a kalcium-felvételre. A hivatalos szakirodalmak túlnyomó része a 800-1500 mg közötti értékeket tartja elfogadhatónak, kortól és nemtől függően.

A mértékletes, kisebb fehérjetartalmú, szabályzó komponensek gazdag táplálkozás mellett alacsony veszteségi értékek és igen hatékony beépülés tapasztalható. Egészségtelen életmód mellett valóban helytállóak lehetnek a fenti javaslatok, de egészséges protektív étrend mellett szükségtelen 1200-1500 mg kalcium bevitele naponta.

Az egészséges életvitelre áttérő felnőttek esetében tehát 500-800 mg/nap is elegendő. Mindezekből adódóan a szemléletmódban az egyensúly megtalálására van szükség. A kalcium fontosságának túlhangsúlyozása ugyanolyan hiba, mint alábecsülése.

Forrás: Tóth Gábor: Ne veszítsd el a csontjaidat. Pilis-Vet Kiadó. 2005