Országh József

• Született Budapesten, 1937 március 21-én
• Technikusi diploma a Kandó Kálmán Villamos Ipari Főiskolán (1955)
• Hallgató a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos mérnöki karán (1955-56)
• Politikai okokból menekülni kényszerül Magyarországról. Menedékjogot kap Belgiumban, ahol 1969-ben felveszi a belga állampolgárságot. (1957)
• Vegyészi diploma a Brüsszeli Egyetemen (Université Libre de Bruxelles) (1961).
• A kémiai tudományok doktora (Université Libre de Bruxelles) (1969)
• Adjunktus a Monsi Egyetem Természettudományi karán (egy időben tanár az Université Nationale du Zaïre-on). (1975)
• A belgiumi Wallónia Vízügyi Kormánybizottságának a vezetőségi tagja. (1989-2004)

Idézet Országh József írásaiból!

I. Ivóvizünk és a vízszennyezés (Országh József)

A jól megválasztott ivóvíz is csökkenti a környezetszennyezést. A palackozott ásványvizek fogyasztása a műanyag palackok millióit dobja a szeméttelepre. Az üvegbetétes megoldás alig jobb, mert a visszaszolgáltatott üvegek szállítása energiát igényel, kimosása és fertőtlenítése pedig a vizet szennyezi.

Amikor városi vizet iszunk, a környezetet kevésbé szennyezzük. Ezzel szemben, mint ahogy azt a következőkben látni fogjuk, a törvényesen szavatolt ivóvíz hosszú távú fogyasztása sok esetben nem ártalmatlan az egészségre. Különös figyelmet fogunk szentelni a klórozásból eredő lassú és alattomos egészségkárosodásnak.

Akinek csak városi víz áll a rendelkezésére, igen jó minőségű, úgynevezett „éltető” vizet csak egy házi, fordított ozmózis rendszerrel tud előállítani. Sajnos egy ilyen berendezés legalább 400 €-ba kerül. Ezzel szemben olyan vizet ad, amelyik egyenértékű a legjobb palackozott ásványvizekkel. Ha ilyen víz rendszeres vásárlásához viszonyítjuk, a fordított ozmózis berendezésbe befektetett összeg igen hamar megtérül. Ismervén a klórozásból eredő súlyos egészségkárosodást, az ozmózisra elköltött pénz jó helyre befektetett tőke. Hosszútávon a család orvosi- és gyógyszerköltségeit csökkenti. Ennek a készüléknek a környezeti behatása elhanyagolható.

II. Az oldott ásványi sók szerepe az ivóvízben (Országh József)

Az ivóvízzel kapcsolatban sokszor szó esik az oldott ásványi sók szerepéről. Egy nagyon elterjedt vélemény szerint szervezetünknek szüksége lenne az ivóvízben lévő ásványi sókra. Ebből következően, egyesek nem tanácsolják ásványi sókban szegény víz fogyasztását, mert az szervezetünk só készletét csökkentené.

Klinikai mérések viszont azt mutatják, hogy az ivóvízzel felvett ásványi sók alig több, mint 20 perccel az ivás után szervezetből a vizelettel távoznak. Csak nagyon kivételes esetekben, hosszantartó teljes böjtölés alatt, hasznosít szervezetünk valami keveset az ivóvízzel fogyasztott ásványi sókból. Szervezetünk ásványi só készletét a fogyasztott táplálékból veszi fel. A különböző elemeket, amelyekre szükségünk van, mint a kalciumot, magnéziumot, nátriumot, káliumot, vasat és a nyomelemeket szervezetünk csak nagyméretű szerves molekulákkal körülvéve tudja hasznosítani. Ezek a fémionok mindig csak szerves komplexek alakjában épülhetnek be szervezetünkbe.

Ha ivóvizünkből az ásványi sókat asszimilálnánk – mint azt egyesek állítják – csontritkulás ellen a legjobb gyógyszer a sok kalciumot tartalmazó kemény városi víz lenne. A magnézium hiányból eredő általános rossz erőnlét ellen elég lenne magnéziumos ásványvizet fogyasztani. Az orvosi tapasztalat pontosan az ellenkezőjét mutatja: minél több olyan szervetlen sót veszünk magunkhoz, mint amelyikből hiányunk van, annál jobban súlyosbítjuk a hiányt.

Egyes, ásványvizeket üvegben értékesítő vállalatok az általuk árult víz ásványi só összetételét úgy reklámozzák, hogy szervezetünknek naponta ennyi meg ennyi ilyen és olyan ásványi sóra van szüksége, ami igaz is. Ezután megadják az árult ásványvíz vegyi összetételét, amiből a jóhiszemű vásárló arra a következtetésre jut, hogy elég a reklámozott ásványvízből egy bizonyos mennyiséget naponta meginnia ahhoz, hogy ásványi só szükségleteit fedezze. Az ilyen reklám az ide vonatkozó tudományos információ elhallgatásával hazugnak minősül és a fogyasztó egészségét károsíthatja.

III. A klór és a víz (Országh József)

A baktériumok a vízben

Központosított vízelosztás esetében a klórral való fertőtlenítés elkerülhetetlennek tűnik. A több kilométeres csőrendszeren átmenő vízben a baktériumok könnyen elszaporodhatnak: a csövek és a tartályok belső falaira rakodnak le. Ezeknek a baktériumoknak a túlnyomó többsége az emberre teljesen ártalmatlan. Egy kis hányada olyan baktérium, amelyik nagy számban megfigyelhető olyan személyek testében, akik bizonyos fertőző betegségekben szenvednek. Ebből a megfigyelésből ered az a feltevés, ami szerint ezek a baktériumok okozzák ezeket a fertőző betegségeket. A valóságban az ok – okozati összefüggés a kettő között közel sem olyan egyszerű.

Számos megfigyelés alapján tudjuk, hogy nagy mennyiségű, kórokozónak minősített, baktérium felvétele nem vezet szükségszerűen betegséghez. Ezzel szemben a betegség megjelenhet baktériumok felvétele nélkül is. Fertőző betegség több, a szervezeten belül és kívül lévő tényező kölcsönhatásaként jelenik meg. Az általánosan elfogadott véleménnyel ellentétben a legszámottevőbb tényező nem az ivóvízzel felvett kórokozó baktériumok hatása, hanem az immunrendszer állapota.

Még ha a külső tényezők hatása nem is a legfontosabb, a legelemibb óvatosság arra intene, hogy ne vegyünk magunkhoz baktériumokat tartalmazó vizet. A pasteuri higiénikus felfogás szerint a baktériumok elpusztításával a fertőző betegségek megelőzhetők. Ezek szerint ivóvizünkben mérgező vegyi (biocíd) anyagokkal minden életet el kell pusztítani. A klór használatát ezzel indokolják. A pasteuri higiénikus felfogás erre, a tudományosan erősen leegyszerűsített, feltevésre épül. Így lép elő az életet ölő, biocíd és mérgező klór egészség védelmi eszközzé. A valóság az, hogy a klór használata folytán számolni kell számos mellékhatással, viszont ezekről úgyszólván soha szó nem esik.

Az Egészségügyi Világszervezet (Organisation Modiale de la Santé vagy OMS) szakértői nagyon jól tudják, hogy az ivóvíz klórozása hátrányos egészségügyi következményekkel is jár. A végleges döntés a klórozás ügyében egy kockázati mérlegen alapul: a klórozás a közvetlen fertőző betegségek veszélyét hárítja el, ezzel szemben hosszú távon súlyos egészségkárosodáshoz vezethet. Ez utóbbi kockázatról, az egészségügytől és az orvostudománytól teljesen független okok miatt, nyilvánosság előtt szó soha nem esik. Tény az, hogy a vegyi fertőtlenítés folytán megjelenő betegségek és a klórozás között, pontosan az idő tényező miatt, az ok-okozati összefüggést egyszerű ragálytani mérésekkel nehéz igazolni.

A könnyen hozzáférhető szakirodalomban csak a klórozás útján keletkező mérgező szerves klórvegyületek hatásáról olvashatunk. Ezek a mérgek csak szerves anyagokkal szennyezett, vagy nagy mennyiségű baktériumot tartalmazó víz klórozásakor keletkeznek. Viszonylag tiszta víz klórozásánál nem keletkezik az egészségre veszélyes mennyiségű klórvegyület. Ezzel szemben az ilyen víz fogyasztása is káros az egészségre. A vegyi fertőtlenítés igazi kockázata más szinten észlelhető: a víz oxido-redukciós tulajdonságainak a megváltozásánál. Erről még hivatalos egészségügyi körökben is csak igen ritkán esik szó, a nagyközönség előtt... soha!

A klór oxidáló tulajdonságai

A klór baktériumölő hatása oxidáló jellegéből ered. Az oxidálás nem más, mint elektron elvonás. A vízbe vezetett klór a vizes közeg elektron készletét csökkenti. Elektrokémiában ezt a jelenséget az elektronaktivitás mérésével lehet jellemezni. Az elektronaktivitás a vizes közeg élettani tulajdonságait erősen befolyásolja.

A víz klórozása

A bio-elektronika elemeinek ismeretében a klóros fertőtlenítés igazi behatása érthetővé válik. A klórral kezelt víz elektronaktivitása igen alacsony (az rH2 értéke magas). Az ilyen víz fogyasztása hosszú távon a szervezet bio-elektronikai koordinátáinak az eltolódásához vezet. A klórral fertőtlenített víz bio-elektronikai koordinátái a betegségének az utolsó szakaszában lévő rákos beteg vérének a koordinátáival azonosak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy pár liter klórozott víztől rákot kapunk. Ezzel szemben rendszeres fogyasztása a szervezet elektron készletét lassan felemészti. Ez a folyamat évekig, sőt évtizedekig eltarthat, de megfelelő étrend hiányában előbb-utóbb igen súlyos egészségkárosodáshoz vezet.

Személyi adottságoktól függően a fent leírt betegségek egyikének megjelenését a klórozott víz fogyasztása előbbre hozhatja. Természetesen, a betegségek megjelenésében ez csak egy, a számos együttható tényezőből.

A külsőleges használat

A klórozott víz hatása külsőleges használat esetén sem elhanyagolható. Az ilyen vízben való fürdésnél tudni kell, hogy a nedves bőr két oldala között 100-200 millivoltos potenciál különbség alakul ki, ami a szervezetből az elektronokat valósággal “szivattyúzza”. Legyengült immunrendszer esetén, rendszeres fürdések után a legkülönbözőbb allergiás jelenségek léphetnek fel... még a parlagfűre való érzékenység is!

A csecsemők és a fiatal gyermekek a klórozott vízre fokozottan érzékenyek. Vékony bőrük és kis testtömegük miatt fürdéskor a szervezetük elektronaktivitása jelentősen csökken. Csecsemőknél a szoptatás ezt bizonyos mértékig ellensúlyozza, de nem teljesen. A fürdővízzel való mindennapos “klórozás” az immunrendszerüket nagyon gyorsan leépíti. Emiatt gyakran látunk igen tiszta, jól táplált, gondozott, rendszeres orvosi felügyeletnek örvendő csecsemőt, aki egyik náthából a másikba, mandula- és torokgyulladásba esik sőt minden arra járó vírusos betegséget megkap, újabban allergiát is.

Bár a bio-elektronika elmélete az Egyesült Államokban sem nagyon ismert, tapasztalati úton, a klórral kezelt víz gyermekekre való kedvezőtlen hatását ott is észrevették. Sok iskolai uszodában a medencéből kijövő gyermekek egy klór mentes vizet szolgáltató zuhanyozó alagúton mehetnek csak az öltözőbe.