A japán Tohoku Egyetem kutatói egerekkel végzett kísérleteik eredményei alapján elképzelhetőnek tartják, hogy az egyre gyakoribbá váló fémallergia korábbi bakteriális fertőzések eredményeként alakulhat ki. Mindez egyelőre csak feltételezés, amelynek igazolásához az allergiát kísérő immunreakciók behatóbb vizsgálatára lesz szükség. A fémallergiás megbetegedések száma az utóbbi években növekvő tendenciát mutatott, ennek oka azonban ismeretlen a kutatók előtt. A fémallergia sokszor nem jelent többet puszta kellemetlenségnél - kiütések a fémből készült ékszerrel közvetlenül érintkező bőrfelületen - néhány esetben azonban súlyos problémát is okozhat, például azoknál, akiknek fogszabályzót kell viselniük. Az esetek többségében a nikkel vált ki allergiás reakciót, de a többi fém, így a króm, az ezüst és időnként az arany is irritálhatja a bőr felületét.

A fémallergia kialakulásában a feltételezések szerint fontos szerepet játszanak az immunrendszer T-sejtjei, az azonban rejtély, hogy a pontosan milyen módon járulnak hozzá az allergiás reakció megjelenéséhez. Yasuo Endo és munkatársai korábbi egérkísérleteikben már kimutatták, hogy hidrogén-peroxid beadásával az állatok hajlamossá tehetőek a fémallergiára; az eredmények alapján felvetődött, hogy emberekben is valami hasonló játszódhat le, bár nem a hidrogén-peroxiddal, hiszen ezzel az anyaggal ritkán kerülünk közvetlen kapcsolatba. A kutatócsoport a lipopoliszacharidoknak nevezett anyagokat kezdte vizsgálni, mivel ezek a molekulák gyakran nagyobb koncentrációban is megtalálhatóak azoknak a fertőző baktériumfajoknak sejtfalában, amelyek esetenként gyulladásos immunreakciókat váltanak ki.

A kísérlet során az egerek szervezetébe nikkeles sóoldatot juttattak, az állatok egy csoportja pedig ezzel egyidőben lipopoliszacharidokat is kapott. Tíz nappal később az egerek fülébe újra befecskendezték a sóoldatot, majd nem sokkal később megmérték a gyulladásos reakciók mértékét. Azoknál az egereknél, amelyek szervezetében nem voltak jelen a lipopoliszacharidok, semmiféle gyulladást nem lehetett kimutatni, a másik csoportban ezzel szemben közepes, illetve erős mértékű fémallergiás reakciókat tapasztaltak a kutatók - olvasható a Nature hírportálján.

Az eredmények alapján felvetődik a kérdés, hogy esetleg emberekben is hasonló a helyzet, és a lipopoliszacharidokat tartalmazó baktériumok fertőzésének következében nő meg a fémallergiára való hajlam. "Lehetséges, hogy ha a baktériumfertőzés idején érintkezünk valamely fémmel, akkor az élet későbbi szakaszaiban nagyobb valószínűséggel leszünk rá allergiásak" - mondja Endo. "Szem előtt kell azonban tartanunk, hogy bár a poliszacharidok valóban növelték a fémekre való érzékenységet, a kialakuló immunreakció pontos mibenléte jelen pillanatban még nem kellően ismert."

A nikkellel és poliszacharidokkal kezelt kísérleti egerek később más fémekre (kobalt, króm, palládium, réz és ezüts) is allergiásak lettek, így az sem kizárt, hogy a kísérletben megfigyelt immureakció kialakulásáért a nikkel poliszacharidokkal képzett komplexe a felelős. "Ebben az esetben a szervezet később már más fémekkel szemben is érzékenyen reagálhat, így ha a baktériumfertőzés során nikkelből készült karkötőt hodtunk, akkor előfordulhat, hogy néhány évvel később az ezüstre is allergiásak leszünk" - tette hozzá Endo.

Forrás: origo