Áprilisban hegyvidéken járva, bükköseinkbe, hegyi patakoknál, egybefüggő gyöngyvirág levelére emlékeztető különleges, hagyma illatú levelek pompáznak a fák lábainál. Ez az élénkzöld, lándzsa alakú levél a medvehagyma. Régi magyar neve sásihagyma, poszhagyma vagy vadfokhagyma. Már a germán és kelta törzsek is ismerték, gyógy- és fűszernövényként használták. A néphit szerint a nevét onnan kapta, hogy a téli álom után előmerészkedő medvék kedvelt csemegéje volt. A medvehagyma levelei igen hasonlatosak a gyöngyvirágéra, de illata elárulja a növény természetét. 1992-ben az év gyógynövényének választották, sok hasznos tulajdonsága végett.

• természetes antibiotikum, hatása 12-szer erősebb mint a fokhagymáé
• immunrendszerünk megerősítésére az egyik legkiválóbb növény
• legismertebb talán vérnyomás- és koleszterincsökkentő tulajdonsága
• a friss zöld levelek serkentik a veseműködést, gyomor- és bélbántalmak esetén fertőtlenítő és szélhajtó hatásúak
• légzőszervi panaszok esetén is kiváló hatású
• a népi gyógyászatban régóta a szívbántalmak, álmatlanság és érelmeszesedés ellen használatos növény
• tavaszi tisztítókúrák elmaradhatatlan növénye
• nagyvárosok lakóinak különösen ajánlott "ólommentesítő" hatása miatt
• jól oldja a stressz okozta fejfájást
• erősíti a memóriát, gyógyítja a feledékenységet
• csökkenti a stressz okozta álmatlanságból adódó szívtáji nyomást

Ha magunk szedjük a leveleket, virágzás előtt szabad csak gyűjteni. Április végén, május elején szárán megjelennek a kis csillagszerű virágok, ekkortól levele és szára már mérgező! Várjuk meg a június elejét, amikor megismerhetjük a medvehagyma termését, ami már újra fogyasztható! Ha friss állapotában nem találtunk rá, gyógynövényboltokban szárított formájában egész évben hozzájuthatunk.

Forrás: STOP