Ha szívelégtelenségben szenvedők legkorszerűbb gyógyszeres kezelését még galagonyakivonattal is kiegészítik, a betegek állapota értékelhetően tovább javul. Ezt a következtetést angol kutatók hozták nyilvánosságra a világ egyik legtekintélyesebb tudományos adatbázisának, a Cochrane Database of Systematic Reviews elektronikus kiadásában.

A Peninsula Medical School kutatói Max H. Pittler vezetésével már évek óta foglalkoznak a galagonyakészítmények egészségügyi hatásának vizsgálatával. Most áttekintették a világ szakirodalmának teljes anyagát, ami a szívelégtelenség kezelésében e gyógynövény alkalmazására vonatkozik.

A galagonya szinte a világ minden táján honos, elsősorban leveleiből és a virágjából készítenek gyógyhatásúnak tartott szereket. Az angol munkacsoport azokat a tanulmányokat emelte ki a bőséges anyagból, amelyekben megfelelő feltételek alapján, ellenőrzött módon vizsgálták, hogy a jelenleg legjobb gyógyszeres kezelés mellé adott galagonyakivonatok miképpen befolyásolták a szívelégtelenségben szenvedő betegek állapotát, teherbírását.

Csak olyan vizsgálatokat értékeltek, melyekben a WS1442 vagy a LI132 jelzésű galagonyakivonatok szerepeltek. Ezeket csupán az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), vagy a cseregalagonya (Crataegus laevigata) tartalmazza. Az értékelt tanulmányokban a szívbetegek a legszigorúbb feltételek szerint kerültek a vizsgálatba: véletlenszerű választás alapján kaptak a gyógyszeres kezelés mellett a galagonyakészítményt, olyan, úgynevezett kettős-vak rendszerben, hogy a megfigyelési idő alatt, átlagosan 26 héten keresztül sem a kezelőorvos, sem a beteg nem tudta, hogy ki kapja a tényleges hatóanyagot és ki az azonos külsejű, de galagonyakivonatot nem tartalmazó placebót.

A kutatók 14 olyan kutatást találtak, amelyek minden szempontból megfeleltek a szigorú feltételeknek. Ezekben a tudományos munkákban összesen 1110 szívbeteget kezeltek a gyógyszereken kívül a galagonyakészítményekkel. Kiderült, hogy a valódi galagonyakivonatot szedő betegek fizikai teherbírása értékelhetően jobb lett, mint azoké, akik az ál-növénykivonatot kapták és tüneteik is jobban csökkentek. Szívük oxigénfelhasználása ugyancsak értékelhetően javult.

Pittler és munkatársai ritkán találtak nem kívánatos hatást - például hányingert - a gyógynövényes kezelések szedése során, de mivel elméletileg ezek a növényi anyagok bizonyos esetben kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel, úgy vélték, hogy az ilyen, hatásosnak tűnő növényi készítmények hozzáadása a többi gyógyszerhez csak a kezelőorvossal történő megbeszélés alapján, megfelelő ellenőrzéssel javasolt.

Forrás: MTI/STOP