Jakov Stern professzor, az Alzheimer-kór és az agy öregedési folyamatainak kutatója, aki már 1994-ben bizonyítékokkal szolgált az agy kognitív (tanulási és emlékezési, feladatmegoldási-képesség) tartalékára vonatkozóan, most megtalálta a kognitív tartalék helyét: a homloklebenyben.

A feltételezés a rejtélyes kognitív tartalékról 1989-ből datálódik, amikor az Annals Neurology című ideggyógyászati szakfolyóiratban jelent meg az a kutatási eredmény, mely 150 idősek otthonában elhunytat vizsgált. A 150 személy között 10 olyat fedeztek föl, akinek az agyában a kórboncnok ugyanannyi Alzheimer-kórra jellemző plakkot és elváltozást talált, mint a többi személyében, de ezek az idős emberek - a többi 140-nel ellentétben - sohasem mutatták az Alzheimer-kór tüneteit... Sőt, mi több, ez a 10 ember, akiknek a jellegzetes plakkok megvoltak az agyában, mégsem mutatkoztak rajtuk az Alzheimer-kór tünetei - a legjobbak között teljesített, amikor még életében kitöltötte a kognitív tesztet.

További kutatások megerősítették ezt a felfedezést: 25 és 67 % közötti arányban találtak olyan embereket, akiknek agyában a boncolás elegendő elváltozást mutatott ki ahhoz, hogy a haláluk után Alzheimer-kórt diagnosztizáljanak náluk, viszont amíg életben voltak, nem mutatkoztak rajtuk a betegség klinikai tünetei.

A tudósok a jelenség magyarázatául azt a feltételezést adták, hogy ezeknek az embereknek az agya valamilyen módon - egy kognitív tartalék révén - képes volt kompenzálni a károsodást. Jakov Stern és kutatócsoportja most működése közben kívánta tetten érni a kognitív tartalékot. Funkcionális mágneses rezonancia készülékkel a vizsgálati személyek agyműködését figyelték, miközben a fiatal (18 - 30), illetve idős (65 - 80) kísérleti résztvevők egyre nehezedő feladatokat oldottak meg.

Az agy egyre aktívabb lett, ahogy a feladat bonyolultabbá vált. Az aktivitás nagysága az IQ-szinttől és az iskolai végzettségtől is függ - mint azt korábbi vizsgálatok mutatták. Mindezek a kognitív tartalék nagyságára utalnak.

Ez a kognitív tartalék tulajdonképpen egy agyi hálózat, egy agyi áramkör, amelynek helye a homloklebeny.

"Érdekes, hogy ezt a hálózatot sokkal gyakrabban találtuk meg a fiatalabb kísérleti személyeknél, ami jelzi, hogy a hálózat tönkremehet a természetes öregedési folyamat során" - mondta Stern professzor. " Ha ezt a leromlási folyamatot le lehetne lassítani vagy meg lehetne állítani, emberek milliói profitálhatnának belőle."

Arra egyelőre nem tudnak választ adni a kutatók, hogy milyen típusú memóriaedzés lenne alkalmas segítség, mikor kellene elkezdeni és milyen gyakorisággal edzeni ahhoz, hogy a betegséget el lehessen kerülni. De az iskolázottság, a felelős, magas szintű munkavégzés és a folyamatos, szellemileg is igényes tevékenység bizonyosan megfelel hozzá.

Forrás: Columbia Egyetem / Független.hu >>