Az orvos túl sok személyes beszélgetése nem tesz jót a betegnek, írják egy tanulmányban. Amerikai kutatók színészeket küldtek orvosokhoz, akik magukat új betegnek adták ki, és titokban hangfelvételt készítettek.

Az orvosok gyakran elveszik az időt betegeiktől azzal, hogy az amúgy is rövid találkozás során magukról, saját egészségügyi problémájukról, a családjukról és politikai nézeteikről fecsegnek, állapította meg a tanulmány.

Az orvosok az orvos-beteg találkozók 34%-ában saját problémáik közlésével voltak elfoglalva, állapították meg a kutatók. A személyes beszélgetés jóllehet jó szándékkal történt, hogy elmélyítse az orvos-beteg kapcsolatot -- de keveset használt a betegeknek és néha teljesen eredménytelen volt a kutatók szerint.

„Megállapítottuk, hogy az orvos közlése saját magáról gyakran következetlen volt, nem volt köze a viziten elhangzottakhoz, nem kapcsolódott a beteg által elmondottakhoz, és inkább az orvos, mint a beteg szükségletére koncentrált, írták az Archives of Internal Medicine című folyóiratban.

Száz tapasztalt, az alapellátásban dolgozó orvos beleegyezett, hogy 2000 és 2001 során résztvegyen egy olyan vizsgálatban, mely két előre nem bejelentett orvos-beteg találkozóról készített hangfelvételt jelentett. Színészek magukat új betegnek adták ki, és valamilyen gyakori egészségügyi problémával jelentkeztek.

A felvételek közül néhányat eldobtak, mert az orvos rájött, hogy a színész nem valódi beteg, így 113 látogatás maradt a kutatóknak elemzésre.

Az orvosok személyes közlésének 85%-a kutatók véleménye szerint haszontalan volt a beteg számára, nem nyújtott semmilyen hasznos információt.

Az esetek 79%-ában, amikor az orvos belebonyolódott a személyes beszélgetésbe, soha nem tért vissza ahhoz a témához, amit a beteg mondani kezdett, mielőtt az orvos elkezdett locsogni.

Az orvos által elmondottak időtartamának 11%-a kifejezetten bomlasztó volt, amikor olyan dolgokról beszéltek, melyek vetélkedtek a beteggel, vagy személyes politikai nézeteiket adták elő.

Az egészségügyi ellátási-rendszer megköveteli az orvosoktól, hogy sok beteget lássanak el, mondta egy nyilatkozatban Susan McDaniel, a Rochesteri Egyetem vezető kutatója. A orvos-beteg találkozók gyakran rövidek és bármilyen időpocsékolás időt vesz el attól, amire a betegnek szüksége van.

A szerző leírt egy példát, mikor saját személyes beszélgetése a betegekkel visszaütött. Betegeinek példaként hozta fel 94 éves anyját, gondolva, hogy ez hasznos lehet az idősek számára. Ez egy ideig jól működött, amikor azonban az anyja rossz állapotba került egy csonttörés miatt, betegei azt gondolkodhatták, „hát ha nem tudsz gondoskodni a saját anyádról, hogyan tudsz gondoskodni rólam?”

Forrás: InforMed >>