Egyre szélesebb körben mutatkozik a világon az a gond, hogy az anyák nem tudják szoptatni a csecsemőiket: vagy egyáltalán nem termelődik tejük vagy nem elegendő a mennyisége. Becslések szerint három - hatmillió között lehet az ilyen anyák száma, szerte a világon. Van egy elterjedt környezeti szennyező anyag - a dioxinok -, amely úgy tűnik, oka lehet ennek a jelenségnek.

2004-ben kimutatták már a tudósok, hogy a dioxinok* gátolják az emlőmirigyek normális fejlődését a terhesség során. Akkor azonban még nem volt világos, miként megy végbe a folyamat. Tipikusan alacsony napi dózisban jutnak be a dioxinok az emberi szervezetbe, negatív hatást gyakorolva az immunrendszerre és a fejlődő szervekre.

*Dioxinok leggyakrabban a háztartási és a veszélyes (orvosi) hulladékégetők működése során keletkeznek, főként bizonyos műanyagfajtákból. Az emberi szervezetbe leginkább a táplálékkal jutnak be a dioxinok. Ugyanis a levegőből a dioxinok a talajra leülepednek, a növények, illetve a legelésző állatok felveszik. A halak és a kagylók a dioxinokkal szennyezett víztől szennyeződnek. Az emberi szervezetbe leggyakrabban a hús, a tej és tejtermékek, a halak és a kagylók, rákok fogyasztásával kerül be a dioxin, és lerakódik a zsírszövetekben, ahonnan nagyon lassan tud csak kitisztulni.

A napokban, a Toxicological Sciences (Toxikológiai Tudományok - vagyis mérgekkel foglalkozó tudományok) folyóiratban jelenik meg az a tanulmány, amelyben a Rochester Egyetem kutatói rámutatnak, hogy a dioxinok már a terhesség hatodik napján leállítják az emlősejtekben a sejtosztódást - és ez a leállás egészen a terhesség középidejéig tart.

Állatkísérleteikben a dioxinnak kitett szövetek 50 %-kal csökkentették az új sejtek keletkezését. Ez nagyon fontos, mondta a kutatásvezető, mert az emlőmirigyek sejtjei különösen a terhesség elejétől a középidejéig osztódnak nagyon gyorsan.

Ezen túlmenően: a dioxin megváltoztatta a tejtermelő gének iniciálását, ami általában a terhesség kilencedik napján következik be, és csökkentette a tejvezetékek és a kifejlett mirigyek mennyiségét.

Fontos volt az is, mikor következett be dioxin-expozíció: ha nagyon korán a terhesség elején, de később nem volt ilyen hatás, akkor részlegesen regenerálódni tudott az emlőmirigy a sejtsérülésből. Persze, időzítés csak kísérletben lehetséges - a valóságban nem tudjuk kontrollálni a dioxin-mérgezésünket - mondja Lawrence professzor.

"Az embereknek, akik aggódnak, nem tudunk mást tanácsolni, mint hogy nézzék meg, mit esznek, és hol termelik azt, amit esznek. Nem akarom azt javasolni, hogy mindenki legyen növényevő, de azt remélem, hogy a kutatásunk növelni fogja az emberek tudatosságát: hogyan növelheti a táplálékunk a szervezetünk méregterhelését. Sajnálatos, hogy olyan kevés kontrollunk van efölött - kivéve az élelmiszerek törvényi szabályozási folyamatait."

Lawrence professzor és munkatársai a kutatás során megfigyelték, hogy az emlőszövetben a tejtermelésre specializálódott sejtek annyi sérülést szenvedtek el, hogy a kísérleti állatok nem voltak képesek táplálni a kölykeiket.

Forrás: Rochester Egyetem /Független