A Princeton Egyetem Idegtudományi Intézetének és pszichológia tanszékének kutatói azt vizsgálták éveken keresztül, hogy a kísérleti állatok (patkányok) agyában vannak-e jelei a cukorfüggőségnek. A kísérleti állatokban ezidáig a szenvedélybetegség három eleme közül kettőt sikerült kimutatniuk: a magatartásbeli elemet, a mértéktelen cukorfogyasztást és az elvonási tüneteket.

Legújabb kísérleteikben -a cukor utáni sóvárgásra és a visszaesésre is bizonyítékot találtak ezzel teljes lett a kép: a mértéktelen cukorevés - szenvedélybetegség.

"Ha a cukor mértéktelen fogyasztása valóban a szenvedélybetegség egy formája, akkor a cukor-szenvedélybetegek agyában hosszan tartó hatást kell, hogy okozzon, hatalmában tartva a kísérleti állatok agyát - a drogokhoz hasonlóan. A sóvárgás és a visszaesés kritikus elemei a szenvedélybetegségnek, és ki is tudtuk mutatni ezeket a viselkedésformákat a cukrot mértéktelenül fogyasztó állatoknál"- magyarázta Hoebel professzor, a kutatás vezetője.

Mély magatartásbeli változások mentek végbe a kísérleti állatokban, amíg az állatokat arra tanították, hogy függővé váljanak a nagy mennyiségű cukor fogyasztásától.

Amikor hosszabb időre megvonták a mértéktelen cukorfogyasztásra rászoktatott kísérleti állatoktól a cukrot, keményen küzdöttek érte, hogy hozzájuthassanak, mihelyt újra megjelent a cukor az etetőben. Többet fogyasztottak belőle, mint azelőtt bármikor, ami a sóvárgásra és a visszaeső magatartásra utal. Ilyen esetekben a megvonás csak jobban növeli a szenvedélybetegség tárgya iránti vágyat.

A szenvedélybeteg patkányok többet fogyasztottak az alkoholból is, mint normálisan, amikor megvonták tőlük a cukrot. Ez arra utal, hogy a szenvedélybetegség változást idézett elő az agyműködésben. Mintha ezek a megváltozott funkciók ajtót nyitottak volna újabb önromboló viselkedési módok felé, mint például a megnövekedett alkoholfogyasztás.

Amikor pedig egy parányi amfetamin-adagot adtak nekik, amely normális esetben nem vált ki hatást, feltűnően hiperaktívvá váltak.

"Tehát megnövekedett az érzékenységük a pszichostimulánsok iránt, ami az agyműködésre gyakorolt elhúzódó hatást jelenti. Ez is része lehet a szenvedélybetegségnek" - mondja Hoebel professzor.

Hoebel professzor, 1963 óta, amióta a Princeton Egyetemen tanít, az evés és az agy jutalmazási funkciójának összefüggését kutatja. Az utóbbi tíz évet a cukorfüggőség kutatásával töltötte. Kimutatta, hogy ha nagy mennyiségű cukrot esznek a patkányok, amikor éhesek, olyan idegi-kémiai változások mennek végbe az agyukban, amelyek hasonlítanak a drogfüggőséghez, beleértve a kokaint, morfint és a nikotint is. A cukor magatartási változásokat is beindít. "Bizonyos esetekben, a cukor mértéktelen fogyasztása hosszan elhúzódó hatást gyakorol az agyra és megnöveli a más drogokkal való visszaélésre a hajlamot: például az alkoholizálásra" - mondja a professzor.

Hoebel és csapata azt is megfigyelték, hogy dopamin nevű kémiai anyag is keletkezett az agyban (az agynak a jutalmazásért felelős részében), amikor az éhes patkányok cukoroldatot ittak. Erről a kémiai jelző anyagról a tudósok azt feltételezik, hogy a motivációt serkenti, és ismétlődés esetén függőséget idéz elő. A kísérleti állatok alvás után négy órán át nem kaptak enni - mintha megvonták volna tőlük a reggelit -, majd a 10 %-os cukoroldatból teleitták magukat. (Ez az oldat olyan cukortartalmú volt, mint az üdítőitalok.)

Azzal, hogy az éhes patkányok teleitták magukat cukoroldattal, a dopamin kiáramlás megemelkedett az agyukban. Egy hónap múltán ezeknek a kísérleti állatoknak az agyi szerkezete alkalmazkodott a megemelkedett dopamin-szinthez: kevesebb lett bizonyos típusú dopamin receptorból, mint szokott lenni, és több lett az opioid receptorból. A dopamin és az opioid rendszer - mindkettő a motivációban és a jutalmazásban vesz részt - , azt irányítja, hogy mit akar az élőlény és mi tetszik/ízlik neki. Hasonló változásokat találtak a kutatók a kokain- és a heroinfüggő állatok agyában.

A kísérletek során a kutatók kimutatták az elvonási tünetek kialakulását is, amikor megvonták az állatoktól a cukrosvizet. A kísérleti állatok agyában csökkent a dopamin-szint, szorongás mutatkozott rajtuk, ami az elvonás velejárója. Vacogott a foguk, nem akartak kijönni az alagútjukból, pedig a patkányok szeretik a fölfedező utakat.

Hoebel professzor további kutatásokat lát szükségesnek, hogy tisztázzák, miként megy végbe ez a folyamat az embernél.

Forrás: EurekAlert