Az amerikai Wisconsin-Madison Egyetem kutatócsoportja a koponyán keresztül végzett mágneses stimuláció segítségével vizsgálja azokat az agyhullámokat, amelyek szerintük alapvető fontosságúak a pihentető alvás szempontjából. Bár a kutatás elsődleges célja az alvás szerepének jobb megértése, az eljárás elméletileg azt is lehetővé tenné, hogy mindössze két-három óra alvással pihenjük ki magunkat.

Annak ellenére, hogy már több elmélet is született annak magyarázatára, hogy miért van szükségünk alvásra, még mindig számos tisztázatlan kérdés maradt az agyunkban alvás közben végbemenő folyamatokkal kapcsolatban. Nem teljesen világos például, hogy az alvás pontosan hogyan „frissíti fel” agyunkat, Giulio Tononi és munkatársai azonban nemrég ismét közelebb kerültek egy lépéssel a kérdés megválaszolásához. A kutatócsoport felfedezte, hogy miként lehet mesterséges úton is kiváltani azokat a „lassú” agyhullámokat, amelyek elméletük szerint kulcsszerepet játszanak abban, hogy reggel kipihenten ébredjünk és képesek legyünk az újabb információk feldolgozására. A lassú agyhullámok az alvás legmélyebb szakaszára jellemzőek a leginkább, de az alvással töltött idő 80%-ában ki lehet mutatni a jelenlétüket. Tononi és kollégái a transzkraniális mágneses stimulációnak (TMS) nevezett módszert használták fel arra, hogy az alvó vizsgálati alanyok agyában előidézzék ezeket a hullámokat, és egy elektroenkefalográf (EEG) segítségével rögzítsék az agy elektromos aktivitásának változásait. A TMS során az agyra nézve ártalmatlan mágneses hullámokat bocsátanak keresztül a koponyán, amelynek hatására az agyban elektromos impulzusok keletkeznek. A kutatók megfigyelték, hogy ha a készüléket az agy egy bizonyos pontja felett helyezik el, akkor az agy egész területén a lassú agyhullámokkal megegyező agyhullámokat lehet kiváltani, vagyis utánozhatóak azok a folyamatok, amelyek a mélyebb alvást kísérik. Ez elméletileg felveti annak lehetőségét is, hogy a készülék alkalmazásával néhány óra alvással csaknem ugyanannyira kipihenjük magunkat, mintha nyolc órát aludtunk volna - olvasható az egyetemi sajtóközleményben. A lassú agyhullámok mesterséges úton történő aktiválásával a jövőben akár az álmatlanságot is kezelni lehetne (az álmatlanság során feltehetően csökken a lassú agyhullámok előfordulási gyakorisága), ehhez azonban előbb még be kell bizonyítani, hogy ezek az agyhullámok pontosan milyen módon regenerálják az agyat. Csak ezt követően fog kiderülni az is, hogy a néhány órás „stimulációs” alvás valóban pótolhatná-e a csaknem mindenki számára szükséges hat-nyolc órás alvásmennyiséget.

Forrás: origo