A legpesszimistább becsléseket is túlszárnyalja a Nemzetközi Diabétesz Szövetség nemrég közzétett adata: a cukorbetegek száma a világon elérte a 246 milliót. Drasztikus beavatkozás nélkül ez a szám húsz éven belül 380 millióra nő.

Évi hétszázezer halott Európában

A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (International Diabetes Federation; IDF) a közelmúltban ismét felújította Diabétesz Atlaszát, melynek adatai szerint jelenleg a felnőttpopuláció 5,9 százaléka cukorbeteg; az érintettek 80 százaléka a fejlődő országokban él. Európában 2007-ben várhatóan 400 ezer nő és 300 ezer férfi hal meg kifejezetten cukorbetegség miatt. A betegek számát tekintve India vezeti a világranglistát 40,9 millió fővel, majd Kína következik 39,8 millióval. Őket követi az USA, Oroszország, Németország és Japán. Az 1-es típus újonnan regisztrált eseteinek gyakoriságában a 0-14 éves korosztályban négy európai állam - Finnország, Svédország, Norvégia és az Egyesült Királyság - vezeti a listát, de az első tíz között szerepel Dánia és Németország is. Kanada az ötödik, Ausztrália a hatodik helyen áll. A serdülőkben és gyermekekben is egyre gyakoribb 2-es típus már nem az idősek betegsége, a kórkép 46 százalékban a 40-59 éves korcsoportban észlelhető. Legnagyobb arányban a Földközi-tenger keleti partvidékén és a Közel-Keleten fordul elő, itt a felnőtt lakosság 9,2 százaléka érintett, ezt követi Észak-Amerika 8,4 százalékkal. Dr. Winkler Gábor professzor (Fővárosi Szent János Kórház II. Belosztály) szerint a cukorbetegség növekvő előfordulása hazánkban is észlelhető, bár erről szám szerinti nyilvántartás nem áll rendelkezésre. A gyakoriságnövekedés hátterében álló okok általánosan jellemzőek a fejlett világ országaira, így hazánkra is: a szükségesnél nagyobb energiafelvételt eredményező, kedvezőtlen összetételű táplálkozás, a mozgásszegény és stresszel teli életmód, a lakosság életkorának növekedése. Az is megfigyelhető, hogy a 2-es típus egyre fiatalabb életkorban lép fel, ezzel összhangban hazánkban is nő e diabéteszforma gyermekkori kialakulása és a munkaképes korosztály körében is egyre nagyobb részarányban fordul elő a betegség. Éppen az ellenkezője igaz annak a sokat hangoztatott véleménynek, hogy a diabétesz elsősorban a gazdagok kórképe. Előfordulása a fejlődő országokban a leggyakoribb, és a fejlett országokban is a legszegényebb rétegeknél jelentkezik legnagyobb arányban cukorbetegség. A jelenség hátterében az áll, hogy a szegények - alultápláltságuk mellett - silány, alacsony költség/kalória értékű ételek és italok fogyasztására kényszerülnek, ami sietteti a betegség kialakulását - véli Winkler Gábor. Hasonló összefüggést igazolt egy brit felmérés is, amely szerint a legszegényebb társadalmi rétegekben 2,5-szer annyian szenvednek 2-es típusú diabéteszben, mint az átlagpopulációban, és a kórkép szövődményei is ebben a körben gyakoribbak. A feltehetően nem csak a szigetországra specifikus adatokból kiderült, hogy a kedvezőtlen anyagi körülmények között és egészségtelen környezetben élők körében az átlagosnál több az elhízott és a dohányos. Éppen ők azok, akik kevésbé veszik igénybe az - érintett országrészeken amúgy sem mindig megfelelő minőségű - egészségügyi ellátást: kisebb valószínűséggel ellenőriztetik rendszeresen vércukorszintjüket, vérnyomásukat, mennek szemészhez vagy ideggyógyászhoz. A késői diagnosztizálás fokozza a hosszú távú szövődmények kockázatát. Becslések szerint az Egyesült Királyságban 2010-re hárommillió cukorbeteg lesz, közülük minden második hátrányos helyzetűek közül kerül ki. Az anyagcserekontroll jelentősége elsősorban a kisereket, kapillárisokat érintő (mikrovaszkuláris) szövődmények vonatkozásában igazolódott - válaszolta kérdésünkre Winkler professzor, bár az Epidemiology of Diabetes Interventions and Complications (EDIC) vizsgálat az 1-es típusú cukorbetegek körében a nagyér-szövődményekkel is határozott összefüggést írt le. A vérnyomás és a lipidek esetében szintén fontos a célértékek elérése, akárcsak - elsősorban a 2-es típus esetén - a véralvadásban szerepet játszó vérsejtek (trombociták) aggregációját gátló kezelés. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a fogyás jelentőségét sem, hiszen a hasi zsírszövet, az ott termelődő hírvivő molekulák (citokinek) révén az aterogenezis egyik meghatározó tényezője. A professzor saját gyakorlatában a megfelelően gondozott cukorbetegeknél a súlyos retino- és nefropátiás szövődmények (a szemfenéki, illetve a vese ereinek kóros elváltozása) csökkenését tapasztalja. Winkler Gábor véleménye szerint a neuropátiák (idegbántalmak) azért egyre gyakoribbak, mert a - mind egyszerűbb - diagnosztizálási lehetőségek folyamatosan bővülnek és általánosan ismertté válnak. Dr. Laki Judit, dr. Varga Zoltán

A Medical Tribune cikke nyomán

Forrás:origo