"Be ne vesd az ágyad!" - dörrenhetnek a tudománnyal lépést tartó, gondos anyukák ezentúl a csemetéikre, de a pedáns szülői hálók kora is leáldozott - legalábbis a legfrissebb brit tanulmány alapján, amelyet a kingstoni egyetem kutatói jegyeztek. A kutatócsoport számítógépes modelljei azt mutatták, hogy a poratkák száma hatékonyan csökkenthető, ha ágyunkat nem vetjük be minden nap.

A feldúlt ágy látványa nem túl szép, de szerencsére a poratkák sem szeretik, mert a meleg, száraz körülmények között elpusztulnak (egy átlagos fekhely akár másfél millió poratkának is kényelmes otthont nyújthat). A mikroszkopikus méretű pókszerű rovar főként az ember bőréről lepergő hámréteget fogyasztja. Az egy-két éve a szobánkban lévő párna súlyának 10%-át a már elhullott atkák és ezek ürüléke teszi ki.

A köznyelvben házipor-allergiának nevezett betegség okozója valójában nem a házipor, de még csak nem is a háziporatka, hanem annak mikroszkopikus méretűre feltöredezett, így a levegőben szálló beszáradt széklete. Ez az ürülék az, ami belélegezve, megérintve a jellegzetes allergiás tüneteket kiváltja. A lakáson belüli allergének közül a háziporatka okoz leggyakrabban légúti allergiát.

A kingstoni kutatócsoport számítógépen modellezte, hogy milyen változtatásokkal lehet csökkenteni a házi poratkák számát az ágyban. Meglepetésre azt találták, hogy a belakott ágyak melege és nedvessége ugyan kedvezett a kis lényeknek, ám a felkelés után rendetlenül hagyott ágyneműből és matracból a nap folyamán elpárolgott a nedvességtartalom, ami a kórokozók kiszáradásához és pusztulásához vezetett - írja az MTI. Az atkák száma késő tavasszal, nyár végén és kora ősszel a legtöbb, mivel a lakások levegőjének nedvességtartalma a fűtés hiánya miatt ilyenkor a legnagyobb. Télen, kora tavasszal és késő ősszel a fűtött lakások relatív páratartalma 60% körüli, ami az atkák számára kedvezőtlen, és számuk - különösen télen - a legalacsonyabb. Ezt a kedvezőtlen időszakot csak azok a példányok élik túl, amelyek naponta legalább néhány órán keresztül megfelelő körülmények között, pl. ágymelegben tartózkodnak. A túlélésüket sokszor mi is segítjük a lakások túlfűtésével, túlpárásításával. Adrew Wardlow professzor, az allergológia egyik brit szaktekintélye kissé szkeptikusan fogadta, hogy pusztán a vetetlen ágyakkal hatékonyan vehető fel a harc a láthatatlan ellenséggel. A kingstoni kutatók már a további lépésekkel foglalkoznak: 36 valódi brit háztartásban akarják tesztelni a komputeres eredményeket olymódon, hogy poratkafészkeket telepítenek a családi ágyakba, aztán megfigyelik, hogy a napi rutin hogyan befolyásolja a kéretlen hálótársak életét.

Forrás: Origo