Az Iowa Egyetem (USA) professzora úgy véli, hogy korábban nem azonosított táplálkozási zavart sikerült meghatároznia. A kutatónő purgálókórnak nevezte el a tünetegyüttest, amelynek során a nők többnyire normális mennyiségű ételt vesznek magukhoz, de később mégis megszabadulnak a szerintük feleslegesen bevitt ételmennyiségtől.

Ez a táplálkozási zavar igen hasonló a bulimia nervosa néven ismert rendellenességhez, amennyiben mindkét esetben arról van szó, hogy a páciens eszik, majd megpróbál rövid úton megszabadulni a nemkívánatos kalóriáktól. Ami mégis megkülönbözteti a két kórképet, az az elfogyasztott étel mennyisége, valamint az a mód, ahogyan a páciens kompenzálni kívánja a táplálékbevitelt. A "purgálókórban" szenvedő nők normális mennyiségű, vagy éppen annál kevesebb ételt vesznek magukhoz, majd túladnak az ételen - általában hányás útján. A bulimiásoknál ezzel szemben a mértéktelen evés epizódjait követi az ételtől való megszabadulás, vagy más esetekben a koplalás, esetleg a túlhajtott testgyakorlat.

"A purgálókór abban az értelemben számít újnak, hogy hivatalosan még nem ismerték el a táplálkozási zavarok önálló formájaként" - kommentálta megfigyeléseit Pamela Keel, az Iowa Egyetem pszichológia professzora. "Arról persze szó sincs, hogy maga a probléma újkeletű volna. A nők már jóval azelőtt küzdöttek vele, hogy bárki is elkezdett volna vele módszeresen foglalkozni."

Keel az Archives of General Psychiatry c. folyóiratban tette közzé eredményeit, melyek szerint a purgálókór igen jelentős probléma a nők körében, s ezt a bulimiától elkülönítve kell kezelni. A kutatónő három, önkéntesekből álló csoportot toborzott: egyet a táplálkozási zavarokban nem szenvedő nőkből; egyet olyanokból, akik a túlevési epizódokat kompenzálják a purgálással; és egyet olyanokból, akik testsúlyuk vagy alakjuk megőrzése érdekében szabadulnak meg az ételtől, de nem törnek rájuk "zabálási rohamok" (a vizsgálat kezdetekor valamennyi résztvevő testsúlya az egészséges tartományon belülre esett; a harmadik csoport tagjai Keel definíciója szerint purgálókórban szenvedtek). A felmérésbe bevont nők kérdőíveket töltöttek ki magukról, és klinikai interjúkon vettek részt. Ezen kívül vért vettek tőlük egy tesztmenü elfogyasztása előtt és után, melynek evése közben végig be kellett számolniuk teltség- vagy éhségérzetükről, esetleg az átélt szomorúság- vagy feszültségérzetről.

Keel tapasztalatai szerint a harmadik csoport tagjai sok szempontból hasonlítanak a bulimiásokra: mindkét csoportban a normálisnál többen élnek át depressziót és szorongást, valamint mindkét csoportra egyaránt jellemző a túlhajtott fogyókúrázás, amely az önkép zavarával függ össze. A tanulmány ugyanakkor bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a purgálókór mégis különálló betegségnek tekinthető, mivel ezekben a nőkben a bulimiásokkal összehasonlíva mások a táplálékbevitelt befolyásoló élettani mechanizmusok. A purgálókórosok ezen felül az egészséges és a bulimiás csoportnál is gyakrabban panaszkodtak az étkezést követően teltségről és gyomortáji kellemetlen érzésről.

Ahhoz, hogy a purgálókór önálló táplálkozási rendellenességként kerüljön besorolásra, még további vizsgálatok szükségesek, de a kutatónő szerint a betegek szempontjából mindez nagy előnyökkel járna: "Mivel hajlamosak vagyunk arra, hogy csak olyan betegségekkel foglalkozzunk, amelyeknek saját neve van, nem pontos az átfedés aközött, hogy pontosan mitől szenvednek az emberek, és hogy mi mit tudunk ezekről a bajokról. Ha elfogadnánk, hogy ez egy különálló betegség, az serkentené az okok feltárására, a kezelésre és a megelőzésre irányuló kutatást, és ezzel oldódhatna az érintett nők kétségbeesése is" - mutatott rá Keel.

Az Iowa Egyetem kutatói most újabb önkénteseket toboroznak egy követéses vizsgálatsorozathoz: étkezési zavarban nem szenvedő nőkön kívül olyanok jelentkezését is várják, akik a "nagy zabálások" után hánytatják magukat, koplalnak vagy extrém testgyakorlásba fognak, illetve akik nem esznek túlzott mértékben, de mégis purgálnak. A kutatók szerint a vizsgálat fényt derít majd rá, hogy egyes nők miért hánytatják meg magukat olyan mennyiségű étel elfogyasztása után is, amit a legtöbben átlagosnak vagy éppen kevésnek mondanának. "Jelenleg nincs bizonyítékokon alapuló gyógymód a purgálókórra, és a két tünetegyüttes között talált eltérések fényében nem lenne nagy segítség a pácienseknek, ha automatikusan feltételeznénk, hogy a bulimia nervosa kezelésében bevált módszerek rájuk is alkalmazhatók" - tette hozzá Keel.

Forrás: Tátrai Péter/Origo