A K-vitaminról kevesebbet lehet hallani, mint a C-, E- vagy B-vitaminokról, pedig több fontos területen lát el meghatározó funkciót szervezetünkben. Szerepe van az érelmeszesedés-, a csontritkulás- és a tumorok megelőzésében.
Aki véralvadásgátlót szed, az jobban ismeri a nevét, mert felhívják rá a figyelmét, hogy ne fogyasszon K vitamin tartalmú ételeket.
Legnagyobb mennyiségben a paradicsom, paprika, saláta, spenót, spárga, káposzta, karfiol, brokkoli, avokádó, eper, málna tartalmazzák, míg állati forrásból a belsőségek, a tojás és a tejtermékek bírnak magasabb K-vitamin tartalommal.
Ennek ellenére sok beteget azzal a tanáccsal látnak el, hogy ne egyen zöld leveles zöldségeket, főként „K” betűseket, így fontos mikrotápanyag-forrástól fosztják meg őket. Ezzel az ajánlással több gond is van, de erre térjünk vissza később.
A K vitamin több enzim működéséhez is szükséges kofaktor, ami azt jelenti, hogy jelenléte szükséges bizonyos fehérjék működésének megváltozásához. Tudományosabb érdeklődésűek számára: a fehérjék glutaminsav részének karboxilálásában vesz részt. A K-vitamin függő fehérjék részt vesznek a véralvadásban, a csontok felépítésében, a sejtnövekedés szabályozásában és a kalcium-anyagcserében, hogy a legfontosabbakat említsük. Ezen folyamatokban a K-vitamin mindkét formája szükséges, de más-más fontossággal bírnak az egyes területeken.
A természetes K-vitamin kétféle vegyületet takar, melyek funkciójuk területén is eltérnek egymástól. A K1 vitamin vagy fillokinon főként növényi eredetű, és a véralvadási folyamatban nagyobb szereppel bír.
A K2 vitamint vagy menakinont egyes baktériumok termelik. Ezek részben a bél normál flórájához tartozó probiotikum törzsek, részben az erjesztett ételek (miso, natto) erjesztéséért felelős törzsek termelik. Ez utóbbi az egyik előállítási módja a kereskedelemben kapható kiegészítőknek is, sajnos azonban nem ez az elterjedtebb. A menakion nagyobb szereppel bír a kalciumanyagcsere szabályozásában.
K3 vitamin
A K3 vitamin a menadion, az előbbi vegyületek egy oldallánc nélküli váza, amit mesterségesen állítanak elő, majd a szervezet abból csinál K2 vitamint, miután visszaalakította. Ez utóbbi forma könnyen átalakul egy úgynevezett szabadgyökös formává (pl.: sugárzás hatására), tumor terápiában épp ezért sugárérzékenyítőként használják. Sajnos ez a szabadgyökös forma a szervezetben elektromos redukcióval is létrejöhet, épp ezért szövetkárosító hatású lehet. A kereskedelemben sokszor ez a forma kapható, de hosszú távú pótlásra a fentiek miatt nem javasolható.
K-vitaminból napi 200-400 mikrogramm bevitele szükséges. K1-vitaminból általában be is visszük a megfelelő mennyiséget.
A K2-vitamint normál bélflóra esetén a bélbaktériumok termelik meg, de ennek mértéke változó és esetenként elégtelen lehet.
Az antibiotikumok szükségszerűen csökkentik szintjét, még egyes szívgyógyszerek, gyulladáscsökkentők, savlekötők és az alkohol is.
Ráadásul a csont normális szerkezetének fenntartásához, főleg a leépülés időszakában akár napi 1000 mikrogrammra is szükség lehet. Mint fentebb említettem, a K-vitamin csak az enzimek működőképességének biztosításához szükséges, önmagában hatástalan, így nagyobb dózisban (akár 500-szoros) sem okoz mellékhatásokat.
A K-vitamin a szervezetben egy körforgásban vesz részt, és így fejti ki funkcióját az aktív fázisban. A warfarin vagy cumarin típusú gyógyszerek ezt a körfolyamatot blokkolják, és hatásukra a K-vitamin-igényes folyamatok nem zajlanak le. Így jön létre a véralvadásgátló hatás is.
Tudni kell azonban, hogy a K vitamint akkor használja a szervezet, ha szükséges, így, ha többet viszünk be, azzal nem válunk vérzékennyé. Ellenben a fenti véralvadásgátlók hatását ellensúlyozni tudjuk vele.
A fenti típusú alvadásgátló gyógyszerek hatását laborban a protrombin/INR értékekkel kontrollálják. A terápiás hatáshoz szükséges dózis egyéni. Épp ezért értelmetlen a betegektől megvonni az értékes zöld növényeket. Pusztán csak azt kellene elmagyarázni nekik, hogy egyenletesen fogyasszák azokat, és akkor a labor segítségével belőhető a gyógyszer adagja. Hozzáteszem, hogy a belsőségek, tojás és tejtermékek megvonása szóba sem szokott kerülni ilyenkor.
Dr. Gulyás Tamás