(Majorana Hortensis)
Ez az igazán kellemes illatú, aromás fűszernövény – sok sorstársával együtt – kezd a feledés homályába veszni. A különféle mesterséges aromák, fűszerkockák mindinkább kiszorítják a friss, zamatos növények használatát. Manapság inkább az egészségre ártalmas tartósítószerekkel, állapotjavítókkal, színezékekkel dúsított mesterséges ételízesítők sorakoznak fűszerpolcainkon. Igen sok „modern” háziasszony már a legjobb esetben is csupán szárított fűszerkeveréket dob a lábasba, vagy esetleg néhány kockát ad a fortyogó leveshez. Sokan hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a jól bevált, régi fűszerek sokkal különlegesebb, intenzívebb ízt kölcsönözhetnek ételeinknek, és nemhogy az egészségünkre károsak lennének, de mint gyógynövények is igen elterjedtek.
A majoránnát már az ókori kultúrákban is ismerték és használták; változatos történetek, legendák, babonák szövődtek köré, a hagyomány szerint aromás illata Aphroditének köszönhető, aki a boldogság szimbólumaként hozta létre. Az ókori görögök nem csupán kellemes, pikáns ízét, valamint gyógyhatását, hanem különleges illatát is kihasználták; alkalmazták például potpourriként (illatozó fűszerkeverék), vagy fűszeres kézmosóvíz készítésére, de dísznövényként is igen kedvelt volt.
Az ajakosok családjába tartozó majoránna általában 20-30 centiméter magasra nő meg, szára négyszögletes, a tojásdad alakú, tompa levelek virágzás idején szinte teljesen eltakarják az apró, fehér illetve pirosas virágokat. Nem tartozik az igénytelen növények közé, ezért termesztésére, nevelésére nagyobb gondot kell fordítani. Mediterrán növény lévén hőigénye igen nagy. Noha már 10 °C felett is csírázásra képes és rövidtávon az alacsonyabb hőmérsékletet is elviseli, megfelelő fejlődéséhez 18-25 °C szükséges. Fényigénye is rendkívül magas, különösen a virágzás idején fontos számára a napos idő; vízigénye csírázáskor a legmagasabb. Termesztése erkélyládában, cserépben is lehetséges, de a szobában nem marad meg.
Annak ellenére, hogy az Észak-Afrikából és Nyugat-Ázsiából származó majoránna a XVI. században hazánkba is eljutott, és igen kedveltté vált, mostanság csupán kevés háztartásban van jelen. Pedig különleges aromája kiválóan illeszkedik halakhoz, vadhúsokhoz, levesekhez, főzelékekhez, pástétomokhoz, sőt, például tejszínes csirkeraguba hintve mintha egy egészen új ételt kóstolnánk. Érdemes otthon, a kertben vagy a teraszon nevelni, hiszen ha szeretnénk valami pikáns finomsággal meglepni a családot, nem kell rögtön a boltba rohannunk, vagy a majoránna szárított változatát használnunk, hanem friss leveleket szórhatunk a készülő ételbe. Abban az esetben, ha nincs lehetőségünk otthon nevelni, a szárítva is nyugodtan használhatjuk, hiszen így is megtartja kellemes aromáját.
A majoránna számos betegség esetén segítségünkre siet. A bazsalikomhoz hasonlóan szélhajtó, étvágygerjesztő, puffadáscsökkentő, köhögéscsillapító, idegnyugtató hatású, valamint megszünteti az orrdugulást. Epebántalmak, bélproblémák esetén is jótékony, ugyanis fertőtleníti a bélrendszert, valamint segíti a máj munkáját. Legkönnyebben teaként alkalmazható, hiszen forró vízzel leöntve, majd néhány perc múlva leszűrve, azonnal fogyasztható. Amennyiben emésztési problémáinkat szeretnénk csökkenteni, ajánlatos étkezés előtt fél-egy órával elfogyasztani a főzetet.
Jó, ha illóolaja mindig kéznél van, hiszen egy kád vízbe csöpögtetve kellemes nyugtatófürdő készíthető belőle, és igen hatékony izomfájdalmak, izületi gyulladás, reumás panaszok, bőrbetegségek, menstruációs görcsök, fejfájás és asztma esetén is. Megjegyezendő, hogy a terhesség ideje alatt a majoránna illóolaját tilos használni, ám fűszerként – mértékkel – nyugodtan fogyasztható.
Őri Katalin