A levesek világszerte nagy népszerűségnek örvendenek. Míg hazánkban leginkább az ebéd vagy a vacsora elmaradhatatlan bevezetői, néhány országban reggeliként is gyakran tálalják. Korábban Magyarországon sem volt ismeretlen ez a mára már furcsának tűnő szokás: a XX. század elejéig a hajnalban elfogyasztott forró folyadék volt hivatott felmelegíteni, s délig elegendő tápanyaggal ellátni a földmunkát végző parasztokat.
Japánban máig a reggeli közkedvelt fogása az erjesztett szójababból készülő miso-shiru. Ezt tulajdonképpen az összes étkezés során „szívesen látott vendég”, ám az európai szokásoktól eltérően nem az étkezés „nyitányaként”, hanem a menü végén kerül az asztalra.
Az étkezés bevezetőjeként tálalt forró, zamatos folyadék több szempontból az ételsor fontos részét képezi. A jól elkészített leves étvágykeltő hatású. Illatának, színének és ízének harmóniája, valamint hőfoka segíti az emésztőnedvek termelődését, és előkészíti gyomrunkat a további ennivaló befogadására.
A benne lévő víz hozzájárul napi folyadékszükségletünk pótlásához, ráadásul a hozzávalókból kioldódott tápanyagok könnyű felszívódását is biztosítja. Mivel gyorsan telíti a gyomrot, és kalóriaértéke általában alacsony, a fogyni vágyók is bátrabban fogyaszthatják. Arra azonban mindenképpen ügyeljünk, hogy – hacsak nem egytálételként esszük – ne lakjunk jól vele, hiszen tápanyagtartalma a főfogáséhoz képest jobbára alacsonyabb. „Bemelegítőként” tálalva fejenként 3 dl, főételként 4-5 dl az ajánlott mennyiség. Kevesebbet célszerű azonban felszolgálni a magasabb kalóriatartalmú és telítő értékű krém- és erőlevesekből.
Ha valóban egészséges, magas vitamin-, ásványi anyag- és rosttartalmú finomságot szeretnénk készíteni, figyelnünk kell a nyersanyagok helyes kiválasztására. A legfontosabb, hogy mindig idényzöldségeket és gyümölcsöket vásároljunk, ugyanis ezekben lényegesen kevesebb vegyszermaradvány, valamint több vitamin található, mint a primőr áruban.
A legbiztonságosabb, ha bio termékeket választunk; ezek az öko piacokról, boltokból és webáruházakból könnyen beszerezhetőek. Télen fagyasztott- és konzervárut szintén alkalmazhatunk, de az utóbbi esetében próbáljuk meg annak levét is felhasználni, hogy a benne kioldódott tápanyagok az ételbe kerüljenek
A menü összeállítása nem egyszerű feladat, ám néhány apró szabály betartásával egészséges, valamint a többi ennivalóhoz illő levest főzhetünk:
Ha a főételként kívánjuk tálalni, legyen tartalmas és tápláló. Könnyű, jobbára zöldségeket tartalmazó második fogás esetén is célszerű gazdagabb fajtát kínálni.
Ha „ünnepi” ételsor (pl. előétel, leves, főételek, desszertek) kerül az asztalra, alacsonyabb kalóriatartalmú és telítő értékű levest készítsünk, hogy az étvágy a vacsora végéig megmaradjon.
Fontos, hogy jellegében, zamatában és színében eltérjen a menü többi szereplőjétől, biztosítva ezzel mind az ízek, mind a szervezetbe jutó tápanyagok változatosságát.
Nyáron kerüljük a tartalmas, zsírosabb típusúakat. Válasszuk inkább a könnyű, többféle zöldségből, vagy gyümölcsből készülő, vitamindús fajtákat.
A főzés során az alábbi szabályokat mindenképpen tartsuk be, ellenkező esetben a fogás tápanyagtartalma és élvezeti értéke jelentősen csökkenhet!
Nagy gondot kell fordítanunk az alapanyagok egyenletes, esztétikus aprítására. Mivel a különböző méretű darabok nem egyszerre puhulnak meg: a kisebbek könnyen szétfőhetnek, a nagyobbak pedig nyersek maradhatnak.
Óvatosan bánjunk a fűszerekkel! Inkább apránként adjuk az ennivalóhoz, mivel a mértéktelen ízesítés elveszi az alapanyagok jellegzetes zamatát.
A hozzávalók vitamintartalmának megőrzése érdekében az elkészítés ideje alatt a fazekat fedjük le!
Néhány zöldségfélét (pl. a gombát) érdemes előzőleg megpárolni, hogy aromája áthatóbb, erőteljesebb legyen.
A zsiradékok közül részesítsük előnyben a kókuszzsírt, vagy a ghít.
Ha sűrített leves főzünk, lehetőleg bio tönkölybúza-lisztet alkalmazzunk, mivel ennek fehérje, ásványi anyag és nyomelem tartalma jóval magasabb.
Törekedjünk változatosságra! Ugyanazokból az alapanyagokból eltérő sűrítéssel, hőkezeléssel, és fűszerezéssel különböző jellegű leveseket készíthetünk.
Az eljárás (pl. főzés vagy párolás; rántásos, vagy hintéses sűrítés) kiválasztása során mindig tartsuk szem előtt a hozzávalók tulajdonságait (korát és fajtáját).
Ha gazdagítani szeretnénk, adjunk hozzá különféle levesbetéteket: pl. galuskát vagy húsgombócot.
Manapság a háziasszonyok számára egyre nagyobb kísértést jelentenek a levesporok, hiszen néhány perc alatt elkészülnek, gyors vacsorát szolgáltatva az egész családnak. A gyártók egy része ezeket az árucikkeket egészségesnek kikiáltva próbálja eladni; néhol a tasak hátoldalán részletes ismertetőt is olvashatunk a levesek – és a folyadékfogyasztás – előnyeiről.
Arról azonban hajlamosak „megfeledkezi”, hogy egy sor stabilizátor, ízfokozó, színezék és aroma kerül a porba, melyek közül néhány bizonyítottan ártalmas az egészségre. Gyakran megtalálható bennük az emésztési zavarokat okozó nátrium polifoszfát (E 450 c, stabilizátor), vagy az ammónium-szulfitos-karamell (E 150 d; színezék). Ez utóbbi például, az állatkísérletek során nagyobb mennyiségben alkalmazva csökkentette a fehérvérsejtek számát.
Tehát ne dőljünk be az olcsó reklámfogásoknak: inkább kerüljük ezeket a termékeket! Újabban néhány üzlet polcain a bio zacskós levesek is megjelentek. Ha mindenképpen gyorsan elkészíthető fogásra vágyuk, válogassunk ezek közül, hiszen mesterséges adalékokat nem tartalmaznak, és összetevőik között kizárólag ellenőrzött ökológiai gazdaságból származó alapanyagok (pl. pálmaolaj, szárított zöldségfélék, bio tészta) szerepelnek. Megjegyezendő azonban, hogy tápanyagtartalmuk meg sem közelíti a valódi levesekét.
Források: Élelmezésvezetők.hu, Mcd.hu, Gork.hu
Őri Katalin