Ezredéveken keresztül a természet egyértelmű jelzéseket adott elődeinknek a helyes és a helytelen magatartásmódokra vonatkozóan. Bevett szokásaink segítettek az eligazodásban, sokáig nem hagytak cserben minket.
Mára azonban életünk gyökeresen átalakult. A jóléti társadalmak felfokozott tempóban dolgoznak, stresszesebb életmódot folytatnak. De az életminőség látszólagos javulása mögött újfajta problémák rejlenek. A betegségek és az azokat kiváltó okok között meglazult a kapcsolat. Nehéz az összefüggést felfedezni egy ártalmatlannak tűnő szokás, étel és az egyes megbetegedések közt. Sokszor évek telnek el, míg egy adott betegség jelentkezik.
Életmódunk formálása szempontjából nélkülözhetetlenné vált számunkra az előrelátó gondolkodás, a tudományos alapokon nyugvó tapasztalatszerzés és beavatkozás. Egy–egy egészségügyi felfedezés betegségek egész sorát előzheti meg. Ahhoz, hogy egy újítás társadalmi normává váljon hosszú és viszontagságos út vezet.
Számos példa van arra, hogy amit egy generáció kitalál, azt az utókor már korszerűtlennek, sőt kifejezetten károsnak minősít. A prioritások tehát koronként eltérőek lehetnek. A XXI. század embere küldetésének tekinti a hosszútávú fenntarthatóságot, az optimális életminőség megtartását, az egészség megőrzést és a betegség megelőzést.
Az aktív életmód, a rendszeres mozgás, a kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás mindamellett, hogy növeli szellemi és fizikai teljesítményünket, csökkenti a krónikus nem fertőző megbetegedések, (mint pl. a szív- és érrendszeri megbetegedések, az elhízás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a csontritkulás stb.) kialakulásának a veszélyét. Továbbá a korai felismerés érinti még ezen kívül az elhízás, az érelmeszesedés a mozgásszervi betegségek és egyes pszichés zavarok területeit.
Hazai kutatások szerint, a megelőző viselkedés hiánya egyúttal a rizikóviselkedés meglétét feltételezi, iskolai végzettségtől függetlenül. Akik tehát nem óvják egészségüket, azok károsítják azt. A felvilágosítás bizonyítottan segíthet a helyes viselkedési norma megalkotásában és betartásában.
A legtöbb reklám és hirdetés a „vedd meg és edd meg..” mögöttes információt tartalmazza, vagyis a látszatra és a mennyiségi fogyasztásra helyezi a hangsúlyt. Mindeközben számos pszichológiai és élettani hatásra vonatkozó szempontot elhallgatnak, érdektelenné, közömbössé téve ezekkel kapcsolatban az embereket.
Így nemcsak hogy közvetlen testi-lelki veszélyeztetésnek vagyunk nap mint nap kitéve, de társadalmi méretű károkat is okozhat a köztudatban a hiányos, félrevezető felvilágosítás.
A nyolcvanas, kilencvenes években a táplálkozás területén elterjedt nézet volt például, hogy a szénhidrátok okolhatók a legtöbb súlyos és gyakori betegség - mint a rák, elhízás, cukorbetegség, és a fogszuvasodás – kialakulása miatt. Sokan tértek át a „korszerű” szénhidrát mentes táplálkozásra, vagy kezdtek el aggódni a megvalósítás sikertelensége miatt.
Súlyosbította a helyzetet a „Testépítő” és „Top modell” kultusz kirobbanása is. Férfiaknál ez kóros fehérje fogyasztással, nőknél pedig drasztikus fogyókúrában és sportolási kényszerben nyilvánult meg. Nem csoda hát, hogy jelentősen megnőtt a hiánybetegségekben szenvedő és étkezési problémákkal küzdő emberek száma, ami kihatással volt a következő generációkra is.
Mára újra ki merjük jelenteni, hogy a szénhidrátok, ezen belül elsősorban a nem finomított szénhidrátok (mint a nádcukor, a maláta a méz, a gyümölcscukor) egyénre szabott módon, helyes arányban fogyasztva, testtömeg csökkenést is létrehozhatnak. A spontán napi energia bevitel így magától mérséklődik. Ugyanez mondható el a mértékletesen fogyasztott komplex szénhidrátokról, ezek pedig a burgonya, a teljes őrlésű gabonából készített kenyér, valamint a gabona magvak.
A hagyományos fehér cukorral szemben, a finomítatlan szénhidrátok káros mellékhatások nélkül normalizálják a vércukorszintet, és óvják meg izomzatunk fehérjekészleteit. Összességében tehát kijelenthetjük, hogy a kellemes édes ízt az étrendből kitiltó táplálkozás nem lehet teljes értékű, és csak tévedéseken alapulva lehet tudatos.
A fentiekből is kitűnik, milyen nehéz a helyes viselkedési normák kialakításához megtalálni az arany középutat a felvilágosító tevékenységben. Valamint, hogy milyen könnyen megtéveszthet sokakat egy-egy kiragadott rész információ alapján megfogalmazott célkitűzés. Az optimális életminőség fenntartásához szükséges „egyedül üdvözítő felfedezések” már önmagukban is gyanakvásra adhatnak okot.
A kép tehát sokkal árnyaltabb és összetettebb. Nem véletlen, hogy számos tudományág együttműködésére (multidiszciplináris megközelítés) van ahhoz szükség, hogy valami optimálisnak legyen tekinthető. Ebből következően, cikkünk második és harmadik részében azokkal a támpontokkal kívánunk foglalkozni, amelyek gyakorlati segítséget nyújthatnak a tudatos táplálkozás területén történő eligazodásban.
Vitaminsziget.com