A reumatológiai betegségek között két csoportot különböztethetünk meg, a gyulladásos kórképeket és a degeneratív eredetű megbetegedéseket. Jó ideje tudjuk már, hogy a reumás mozgásszervi betegségek bizonyos formáinak kialakulásában és súlyosságában étkezési szokások is szerepet játszhatnak. Például a köszvény gyakoribb a jól, illetve a túltáplált embereknél.
Ezt bizonyítja az is, hogy a fejlett országokban, ahol jelentősen megváltoztak a táplálkozási szokások a régi időkhöz képest, sokkal gyakoribbá és súlyosabbá váltak a mozgásszervi megbetegedések.
A legtöbb reumatológiai megbetegedést a fájdalom, a mozgásszervi korlátozottság, vagy mindkettő jellemzi. A fájdalom lehet ízületi, csonti vagy lágyrész-eredetű. A lágyrész-eredetű fájdalom alatt, az izom, vagy ín tapadási helyének megfelelő (pl. teniszkönyök), vagy például a háti izomzatban a bőr alatt érzett, fájdalmasan feszülő "myogelotikus" csomók okozta fájdalmakat (fibromyalgia) értjük.
Az ilyen csomók okozta lágyrész-fájdalmak gyakran összhangban vannak a beteg esetleges stresszes állapotával, idegrendszeri kimerültségével, de a munkahelyi izgalmak is fokozhatják a panaszokat. A fájdalom állandósulása alvászavarokhoz vezethet, mely tovább rontja a beteg állapotát, fokozza a fájdalmakat.
Ha az életkor szerint közelítjük meg a kórképet, akkor a kopásos betegségek esetében a 60 év körüliek kb. 50 %-át érinti a folyamat. Azonban az utóbbi évtizedekben megfigyelhető, hogy a kopásos ízületi betegségek már a mind fiatalabb korosztályt is megbetegítik, így a 40-50-es éveikben járóknál is egyre gyakrabban találkozunk ilyen panaszokkal.
A gyulladásos ízületi betegségek, főleg az immunrendszer valamilyen megbetegedésének következtében kialakuló ízületi gyulladással járó kórképek, gyakran fiatal felnőttkorban kezdődnek, de vannak bizonyos formái, melyeket akár már kisgyermekkorban is diagnosztizálnak.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az, akinek a családjában előfordult már mozgásszervi megbetegedés, ott az utódoknál is gyakrabban figyelhető meg bizonyos betegségek kialakulása (ezt családi halmozódásnak hívjuk). A reumatológiai betegségek döntő része nem a tüdőgyulladáshoz vagy a vakbélgyulladáshoz hasonló betegségcsoport. Itt nem arról van szó, hogy ki kell irtani egy baktériumot, vagy el kell végezni egy műtétet és a beteg 2 hónap múlva arra sem emlékszik, hogy valaha beteg volt.
Annyi viszont tehető - és erre minden körülmény között törekedni is kell -, hogy a betegség előrehaladását lelassítsuk, szerencsés esetben teljesen megállítsuk, a beteg panaszait csökkentsük, sikeres kezelés esetén teljesen megszüntessük. A munkavégzés megkönnyítésével, egzisztenciális helyzetének javításával a beteg életminősége javítható, mely talán a legfontosabb cél.
Ha a családban volt valamilyen krónikus mozgásszervi betegség, akkor még inkább érdemes odafigyelni a jelentkező panaszokra, azokat már a kezdetektől komolyan venni. A mozgásszervi betegségek ugyanis nagyon sok esetben jól karban tarthatók, eredményesen befolyásolhatók gyógytornával és panaszoktól függően alkalmazott fizikoterápiával.
A hatékony kezelés azonban csak a beteg, az orvos és a gyógytornász, illetve fizioterápiás csapat együttes munkájával valósítható meg. Ha a beteg nem tesz meg mindent, akkor hiábavaló a másik kettő fáradozása is.
Fentiek mellett igen fontos a táplálkozás is. Ismeretes ugyanis, hogy a növényi karotenoidok fontos szerepet játszanak az immunfolyamatok szabályozásában, így az autoimmun betegségekben kezelésében is fontos szerepük lehet.
Egyik legfontosabb ezek közül a Béta-karotin, amely nagy mennyiségben található a sárgarépában, a mangóban, de ismeretes a likopén is, melyet a paradicsom és a sárgadinnye tartalmaz nagyobb mennyiségben.
Megemlítendő a lutein (tojássárga, spenót), a zeaxantin (mandarin), illetve a béta-kriptoxantin, melyet a narancs, kukorica és a piros cseresznyepaprika tartalmaz nagy mennyiségben. Egy átfogó vizsgálat szerint a zeaxantin megfelelő mennyiségű bevitele 20%-kal, még a béta-kriptoxantin felvétel 40%-kal alacsonyabb volt azon résztvevők esetében, akikben kifejlődött a betegség. A béta-kriptoxantin pedig akár több, mint 50%-kal csökkentheti a kockázatot.
Fontosak az omega-3 zsírsavak, melyek emelt bevitelével a gyulladásos folyamatok jó irányba terelhetők.
A Quercetin – egy igen aktív bioflavonoid, mely gátolja a hisztamin (gyulladásos mediátor, mely a szerotoninnal együtt a simaizmok összehúzódását váltja ki) termelődést és felszabadulást. Antioxidánsként is viselkedik, osztozva a C-vitaminnal a különböző feladatokon.
Kialakult ízületi betegség esetén a glukózamin és a kondroitin-szulfát fontosak a porc felépítéséhez, bár ez inkább a degeneratív jellegű ízületi betegségekben nagy jelentőségű.
Immunrendszerünk „mindenféle” megszállók ellen fel van fegyverkezve. Felismeri, válaszcsapást mér és megtisztít minket az idegen anyagoktól, melyek áthaladnak bőrünk és a nyálkahártya felületek védelmi vonalain.
Gyalus Anna
dietetikus