A boldogság egy olyan kimeríthetetlen témakör, amit művészi, tudományos és spirituális oldalról számtalanszor megközelítettek már, amióta világ a világ. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a boldogság egy olyan érzelmi állapot, amikor elégedettek vagyunk magunkkal és az életünkkel.
Mi kell a boldogsághoz? Pl.: béke, harmónia, öröm, jókedv, elégedettség, kiegyensúlyozottság, élvezet. Pontos recept azonban nincs, az összetevőket minden ember más arányban alkalmazza.
Ebben a cikkben olyan gondolatokat foglaltunk össze, amelyek segítségével rálelhetünk arra a belső békességre, ami stabilitást, jó közérzetet ad, így a mindenkori problémákkal könnyebben tudunk megbirkózni, és a boldogságra is nagyobb lehet az esélyünk.
Világunkat az határozza meg, hogy mit gondolunk róla, ezért bizonyos időnként érdemes górcső alá venni életünk minden területét. Ehhez csak egy papír és toll kell. Rajzoljunk egy nagy kört, bontsuk fel szeletekre, akár egy tortát. Mindenegyes szelet egy-egy olyan életterületet jelöljön, ami fontos számunkra: szerelem, család, barátok, karrier, hobby, stb. Ha ez megvan, akkor a tortaszeleteket egyesével színezzük be, méghozzá arányosan annyira, amennyire elégedettek vagyunk vele. Például, ha a párunk mellett úszunk a boldogságban, akkor 100%-ig színezzük be azt a tortaszeletet, ha viszont úgy érezzük, hogy az önmegvalósítás a munkahelyen csak félig-meddig sikerült, akkor a tortaszeletnek csak a felét színezzük be. Ha kész vagyunk a színezéssel, akkor jöhet az elemzés. A torta módszerrel pár pillanat alatt pontosan megállapíthatjuk, hogy mi az, amivel elégedettek vagyunk, és mi az, ami változás, fejlődés után kiált.
| „Önáltatás nélkül élni, ez a boldogság titka.” (Flaubert) |
A szeletek láttán azért tartózkodjunk a túlságosan negatív, esetleg hamis elképzelések gyártásától. Ha valamivel nem vagyunk elégedettek, akkor ne merüljünk el az önsajnálat sötét bugyraiban, ne a körülményeket vagy másokat okoljunk, hanem kezdjünk terveket gyártani arra vonatkozóan, hogy a jövőben miként fogunk változtatni rajta. Legyünk tisztában azzal, hogy csak mi vagyunk felelősek az életünkért, és csak mi vagyunk képesek a változtatásra, úgyhogy minél előbb ösztönözzük magunkat cselekvésre, hogy a boldogsághoz közelebb juthassunk. A jövőre igyekezzünk pozitívan tekinteni, ez erőt ad majd nekünk, a negatív gondolatokat viszont csitítsuk el mihamarabb, mert ezek csak az energiaszintünket csökkentik.
Arra, hogy mitől érzi valaki jól magát a bőrében, saját magának kell rájönnie, de ez megfelelő önismeret nélkül nehezen sikerülhet. Mit tegyünk? Kezdjünk el tudatosan befelé figyelni, fogalmazzunk meg a vágyainkat, tűzzünk ki célokat, ismerjük és szeressük meg magunkat. Ha szeretjük és tiszteljük magunkat, mások is így fognak hozzánk állni, ez pedig már a boldogság előcsarnoka. Ha mi változunk belülről, arra a külvilág tükörként azonnal reagál. Ha belátjuk, hogy többnyire minden a megfelelő pillanatban történik, nem görcsölünk feleslegesen, akkor sokkal jobban tudunk érvényesülni az életben.
| „A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.” (Tolsztoj) |
Életünk 10%-át teszi ki az, ami velünk történik, 90%-át pedig az, ahogyan reagálunk ezekre a történésekre. Életünk minősége tehát nagy részben azon múlik, hogyan reflektálunk arra a sok-sok történésre, érzésre, információra, amivel találkozunk életünk során, illetve hogyan dolgozzuk fel ezeket. Ha elkezdjük figyelni reakcióinkat, rengeteget tanulhatunk magunkról.
Kiemelten fontos, hogy el tudjuk engedni a bennünk felhalmozódó stresszt. Gondoljunk csak arra, ha egy vízzel teli poharat rövid ideig kell tartanunk, akkor simán megbirkózunk vele, ám ha huzamosabb ideig kell ezt csinálnunk, akkor végül nem fogjuk érezni a karunkat a fájdalomtól. Ilyen pohár vízként viselkedik az életünkben jelen lévő stressz - ne engedjük, hogy fájdalmat okozzon vagy megbénítson. Rakjuk le minél hamarabb!
A boldog élet elképzelhetetlen jó társas kapcsolatok nélkül. A szerelem és a szeretet azért is okoz boldogságot, mert az én és a te összeolvad mivé. Lehet, hogy nem könnyű a munka, háztartás és családi teendők mellett a társas kapcsolatok ápolására, esetleg kikapcsolódásra is időt szánni, de hosszú távon mindenképp megéri.
A modern kor nagy rohanásában is szükséges időt szakítani olyan elfoglaltságokra, amelyek feltöltenek, szórakoztatnak, amik nem stresszesek, és boldoggá tesznek. Lehet ez egy jó ízű baráti beszélgetés, egy kis sport, egy jó mozi vagy könyv, vagy akár egy forró fürdő. Kapcsolataink között azonban nem árt néha szelektálni: szabaduljunk meg az olyan emberektől (szokásoktól, helyzetektől, ételektől egyaránt), amik nem visznek előre, hanem csak visszahúznak, és energiákat vesznek el.
| „A léghajóból is ki kell dobálni a felesleges cuccot, hogy magasabban szálljon.” (Fable) |
Bár a megélhetési gondok, a létbizonytalanság, az éhség lélekölő, a pénz hosszú távon mégsem boldogít. Vannak, akik nehéz körülmények között is megtalálják a boldogságot, mások teljes anyagi jólétben sem képesek erre. Habár a fogyasztói társadalom folyton azt sulykolja, hogy különböző termékek megvásárlásától boldogságot várhatunk, ez koránt sincs így, ezek maximum pillanatnyi örömöt adhatnak. A dalai láma mutatott rá a pénz és az ember különleges viszonyára: az ember képes akár egészségét is feláldozni, hogy sok pénzt keressen, utána viszont minden pénzét odaadná, hogy visszaszerezze egészségét. Elgondolkodtató, nem?
Ha boldogság, akkor muszáj megemlíteni Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológus flow (áramlás, áramlat) elméletét. E szerint, amikor valami olyasmit csinálunk, amibe teljesen belemerülünk, amikor kizárjuk a külvilágot, ha minden idegszálunkkal koncentrálunk, amikor nem érezzük az idő múlását, amikor feloldódunk és eggyé válunk a cselekvéssel, akkor flow-élményt, boldogságot élünk át, sikerességet és megelégedettséget tapasztalunk. Ilyenkor a cselekvés céljánál, végeredményénél sokkal fontosabb maga a cselekvés. Csíkszentmihályi szerint bármilyen tevékenység okozhat ilyen élményt az embernek.
Vegyünk két egyszerű példát, egy mindennapit és egy művészit: a főzés és a festés is lehet flow élmény, ilyenkor nem az étel/festmény vagy az evés/festés az, ami kifejezetten boldoggá teszi az egyént, hanem maga a főzés/festés folyamata, maga az út, ami a célhoz vezet. Csíkszentmihályi szerint nemre, életkorra, kulturális és társadalmi hovatartozásra való tekintet nélkül bárki átélhet ilyen élményt. Ön mikor élt át utoljára flow-t?
Kató Iringó