Elképzelhető, hogy a klasszikus lekvár-receptekben zavar minket egy-két dolog, például a tartósítószer kérdése, vagy a rengeteg cukor. Ugyanis arra van mód, hogy a tartósítószer nélkül tegyünk el lekvárt, (írtunk is erről korábban), de általában ezek a receptek elég sok cukrot (1:1, 1:2) tartalmaznak. Ennek az az oka, hogy a cukor tartósítja is lekvárt, meghosszabbítja az élettartamát. Viszont a sok cukor egy picit háttérbe is szoríthatja, elnyomhatja a gyümölcsök ízét – érthető, hogy van, akit ez zavar. Különösen akkor, ha szeretnénk keverni a különféle, pikánsabb ízeket, és arra vágyunk, hogy ne egy egységes, homogén, egyszerű édes ízt kapjunk, hanem egy izgalmas ízkombinációt. Nyugodtan próbáljuk hát ki a cukormentes recepteket, (de természetesen 1-2 kanál mézet azért nyugodtan használhatunk az édesítéshez). 

Szerencsére létezik egy gyors és meglepő módja a lekvárkészítésnek, amennyiben sem tartósítószert, sem cukrot nem akarunk használni. Ezekre ugyanis semmi szükség, ha azonnal elfogyasztjuk a friss lekvárt, vagy ha végig a hűtőben tároljuk. A következő receptek kifejezetten kezdő, de kíváncsi háziasszonyoknak valók, csak egy kis kísérletezéshez, ezért minimális adagokkal számolunk, és a hozzávalókat pedig érdemes kreatívan cserélgetni. Elsősorban az  célunk, hogy ötleteket adjunk, és önálló kísérletezgetésre bátorítsunk! 

Bevásárlás a cukormentes lekvárhoz

• Az előkészületekre az átlagosnál jóval nagyobb figyelmet kell fordítanunk! Minden az alapanyagokon múlik! Legjobb, ha piacon, biopiacon, termelői boltban vagy „szedd magad!” akcióban szerezzük be az alapanyagokat! A hipermarketekben kapható import gyümölcs szép, de vitamintartalma, zamata nagyon elmarad helyi termelők áruitól.

• Amikor cukormentes lekvárhoz vásárolunk, fontos szem előtt tartanunk, hogy a gyümölcs saját cukortartalma viszonylag magas legyen, vagy legalábbis keverjük össze egy olyan gyümölccsel, ami igazán édes. A legjobb alapanyagok: eper, sárgabarack, meggy, szeder, őszibarack, feketeribizli, szőlő, ringló, szilva.

• Csak nagyon érett, illatos, zamatos, ízletes gyümölcsből érdemes lekvárt főzni. A lekvárfőzés nem arra való, hogy az éretlen, meghibásodott, (nyersen élvezhetetlen minőségű) gyümölcsöt felhasználjuk, ez óriási tévedés! Lehet, hogy cukorral még el lehet nyomni a hiányzó ízeket, de ha nem használunk cukrot, és maximálisan a gyümölcs saját aromájára, illatára, ízére hagyatkozunk, biztosan tökéletesen érett szemekre lesz szükségünk.

• Az igazán friss, érett gyümölcs tárolási ideje minimális, ezért legjobb, ha már aznap vagy másnap felhasználjuk. Maximális figyelmet kell fordítanunk rá, hogy a felhasznált gyümölcs ne legyen penészes, mert ha az, nem elég a meghibásodott darabot kidobnunk, hanem a környező szemektől is mindenképpen meg kell válnunk. Ne halogassuk hát a lekvárfőzést, azonnal vágjunk bele!

10 perces lekvár az aznapi ebédhez

Amikor az ember arra gondol, hogyan szokott a nagymamája befőzni, legtöbbünknek valami elképesztően heroikus küzdelem ugrik be. Az ő generációjuk még nem adta alább 30-50 kg gyümölcsből készült lekvárnál, és többnyire a klasszikus ízeket részesítette előnyben, a hagyományos sárgabarackot, esetleg szilvát. Az, hogy nem kéne feltétlenül napokig kötényben izzadni a hatalmas fazekak felett a konyhában, fel sem merülhetett, hiszen az elkészült lekvár egyfajta aranytartalékot is képzett a téli napokra. De van ám egy sokkal lazább, könnyedebb, improvizatívabb módja a lekvárfőzésnek, amire az egészen zöldfülű háziasszonyok is képesek. Ha szeretnénk feldobni valami különleges ízzel az aznapi palacsintát vagy vaníliafagyit, akár pár szemből is készíthetünk 10 perc alatt lekvárt.

• Ha kihagyunk minden tartósítószert, és cukrot sem használunk, akkor vagy tálaljuk fel rögtön a friss lekvárunkat és fogyasszuk el aznap, vagy a sterilizált üvegekbe töltött lekvárt dunsztoljuk be egy napra, lehűlésig, utána pedig szigorúan tároljuk hűtőszekrényben!

• Nyilván nagyipari mennyiségeket így nem tudunk készíteni, hiszen vagy el kell rögtön fogyasztanunk, vagy helyet kell találnunk az üvegeknek a hűtőben.

• Arra is ügyeljünk, hogy eleve érdemes kisebb üvegekbe töltenünk a lekvárt, mert a felnyitást követően rögtön meg kell majd ennünk! Az egyetlen hátránya ennek a módszernek, hogy felnyitás után 1-2 napig fogyasztható csak a lekvárunk, ezért gyorsan meg kell enni! 

Lekvár vegyes piros gyümölcsökből

Hozzávalók: fekete ribizli (15 dkg), szeder (15 dkg), málna (15 dkg), áfonya (15 dkg), 2-3 kanál méz

Elkészítés: a felforrósított serpenyőbe tegyünk egy kanál mézet. Vigyázzunk, hogy semmiképpen égjen oda! Erre jönnek a megmosott gyümölcsök, és 1-2 dl víz. Folyamatos keverés mellett főzzük a lekvárt kb. 10 percig, amíg a gyümölcsök szétfőnek, ízük összekeveredik. Lehet, hogy a fekete ribizli héja nem akar felpattanni, ilyenkor egy picit megböködhetjük, hogy az édes, bordó levet kiadja magából. Kóstoljuk meg, és ha nagyon savanyúnak érezzük, még egy kanál mézzel édesítsük.   

Tipp: a legfinomabb, ha még frissen, rizskoch mellé tálaljuk. Ha télen nincs friss gyümölcs, nagyon jó szolgálatot tesz majd pl. egy semlegesebb ízű gyümölcsturmix (pl. banánturmix) feldobásához. 

Őszibarack-sárgabarack-ribizli lekvár

Hozzávalók: 4-5 db sárgabarack, 3 db őszibarack, 15 dkg ribizli, 1-2 kanál méz.   

Elkészítés: mossuk meg a gyümölcsöket, tisztítsuk meg a ribizlit, magozzuk ki, és negyedeljük a barackokat. Egy-két kanál mézen kevergessük a forró tűzön a gyümölcsöket, 1-majd 2 dl vízzel öntsük fel az egészet, és 10-15 percig forraljuk.   

 

Tipp: a legfinomabb, ha frissen sült goffrihoz vagy palacsintához adjuk. Ha eltesszük, és télen vesszük elő a lekvárosüveget, csodálatos barackos gombócot csinálhatunk a segítségével.

Ringlólekvár, szilvalekvár

Hozzávalók: fél kg ringló vagy japán szilva, 1-2 kanál méz, egy csipetnyi fahéj

Elkészítés: korábban a szilvalekvárt egy teljes napig főzték, hogy sűrű és sötét legyen, megálljon benne a kanál. Ez viszont egy jóval hígabb, világosabb és savanykásabb típusú szilvalekvár, az íze is teljesen más! Ugyanúgy készítjük, mint az előzőket. A felforrósított teflonedénybe egy-két kanál mézet teszünk, ebbe rakjuk a negyedelt szilvákat, megszórjuk az egészet fahéjjal, és kevés vízzel felöntjük. 10-15 percig kevergetve forraljuk a lekvárt, és ha kell, utána öntünk még egy dl vizet. Érdemes megvárni, míg a szilva vagy ringló húsa picit szétesik, sőt, erre akár rá is segíthetünk fakanállal.

Tipp: élénk bordó színű, savanykás, pikáns lekvárt kapunk, mely talán akkor a legfinomabb, ha vaníliafagylalttal töltött palacsintára öntjük, még melegen. Ha viszont eltesszük, télen nagyszerű és egészséges desszertet készíthetünk a segítségével. Íze nagyszerűen harmonizál a banánéval, így, ha egy magas üvegpohárba felkarikázott banánt teszünk, és leöntjük egy adag gazdag, savanykásan pikáns, bíborszínű ringlólekvárral, az látványnak is gyönyörű, az íze meg egyenesen varázslatos.

Tóth Ágnes