Vitaminsziget Egészségről mindenkinek főoldalra

Azért élünk, hogy együnk, vagy azért eszünk, hogy éljünk? (II.)

Testünk külső, belső adottságaival nemcsak saját egészségi állapotunk, pozitív énképünk, hanem kiegyensúlyozottabb társas kapcsolataink fenntartása érdekében is érdemes foglalkoznunk.

A táplálkozás mindenkori élettani szerepe a szervezet biológiai szükségletének fedezése. A lebontott tápanyagok alkotóelemeiből épülnek fel a szervezet sejtjei és keletkezik az élőlények számára nélkülözhetetlen energia.

Fontos, hogy mindenkori étrendünk a természet rendjéhez alkalmazkodjon, így ugyanis szervezetünk nem mesterséges módon, hanem a maga ősi ritmusában és eszközeivel veszi fel a harcot a kihívásokkal szemben. Az évszakok változása a felépítés és a méregtelenítés ciklikus körforgását is befolyásolja.

A felépítés ideje októbertől február végéig tart, a méregtelenítés február végétől húsvétig. A második felépítő szakasz húsvéttól június végéig tart, a második méregtelenítés a forró nyári hónapok alatt zajlik.

A szezonalitáson kívül, étkezésünk sikerét a tápanyagok összetétele és energia mennyisége is befolyásolja. A tápanyagokat két csoportba osztjuk, energiát szolgáltató fehérjék, zsírok, szénhidrátok(makro-tápanyagok) és energiát nem adó tápanyagok vitaminok, ásványi anyagok, növényi színanyagok (mikro-tápanyagok) és a víz.

Hozzá kell tennünk, a tápanyagok többsége önmagában teljesen hatástalan, ezért felesleges egy fajta tápanyagból nagy mennyiséget magunkhoz venni. Biológiai fejlődés a tápanyagok összhatásával, az optimális mikroanyag ellátottsággal érhető el. Ez a kölcsönhatás annyira fontos, hogy a szervezet teljes regenerálásához, naponta az összes létfontosságú tápanyag teljes keveréke szükséges.

Ha kevesebb energiát biztosító ételt fogyasztunk, a szervezet a saját raktárait üríti ki, csökken a testsúlyunk. Amennyiben többletenergiát kap, és ezt nem tudjuk hasznosítani, akkor elraktározza, aminek elhízás lesz a következménye.

A hagyományos dietetikai ajánlás szerint az egészséges táplálkozás esetén a napi összes kalóriamennyiség 50-55%-ban szénhidrátokból, 25-30%-ban zsírokból és 10-15%-ban fehérjékből áll. Ez az arány azonban személyre szabottan (genetikailag meghatározottan) változik.

Egy eszkimó például lehet, hogy 70% fehérjét és zsírt és csak 30% szénhidrátot vesz magához és ezzel egészséges, míg egy afrikai benszülött táplálékának akár 60%-a is lehet szénhidrát. A föld (főleg a nyugati civilizáció) lakossága pedig, mára már genetikailag összekeveredett, így a fenti végletek között bármilyen igény elképzelhető.

A napi energiaigény átlagosan 1000-4000 kcal (4200-16800 kJ) között változik, ez függ a kortól, nemtől, fizikai állapottól, illetve az aktivitástól és az egészségi állapottól. Számokban ez felnőtt ember esetében napi 0,8 – 1 g/ttkg (testtömeg kilogramm) fehérje, 0,9 – 1,2 g/ttkg zsír és 4-6 g/ttkg szénhidrát bevitelt jelent egészséges táplálkozás esetén. A megerőltető szellemi munka az energia szükségletek akár másfélszeresét, a kimerítő fizikai munka, vagy sport az igények akár háromszorosát is jelenthetik!

A láz, vagy a testhőmérséklet bármilyen eredetű emelkedése, pl. fokonként 12% energiaigény növekedést okoz. A táplálék felvétel mértékét szervezetünk nem képes közvetlenül a hiányzó energia függvényében kontrollálni. Ami azt jelenti, hogy éhség érzetünk kialakulásában két dolog: a vércukor szint pillanatnyi szintje és a gyomorfal feszülése (tele has) játszik elsődleges szerepet, melyet az aktuális hormonszintek még befolyásolnak.

Éhségérzet és vércukorszint

A vércukorszintet közvetlenül is emelő táplálékhoz csak szénhidrátok fogyasztása révén juthatunk. Az ésszerű mennyiségű szénhidrát, a legkevesebb energia bevitel mellett hatékonyan normalizálja a vércukor szintet, és csillapítja éhség érzetünket.

Szénhidrát tartalmú ételek közé tartoznak a gyümölcsök, a tejcukor tartalmú tejtermékek, a müzlifélék, a sör, a méz, a gabona félék, a rizs, burgonya, a zöldségek, hús, máj, magok. A szükségesnél kevesebb szénhidrát, hiányállapothoz vezet. A szervezet más tápanyagot, pl. testépítő fehérjét éget el helyette. A szénhidrátszegény étrend paradox éhségérzetet kelt.

A kis térfogatú alacsony szénhidráttartalommal rendelkező élelmiszerek nem növelik megfelelő mértékben a vércukor szintet, viszont magas a kalória értékük. Közéjük tartoznak a túl zsíros, túl sok vörös húst tartalmazó, többnyire sós, koleszterin gazdag ételféleségek. A szénhidrát gazdag tápanyag utánpótlása hasonló szélsőségek kialakulásához vezethet.

Abból a szénhidrátból amiből az adott napon nem képződik energia és tartalék sem, zsírsavvá, zsírrá alakul, lerakódik a szervekben (például a májban), a bőr alatti kötőszövetekben, feltölti a zsírraktárakat, és elhízást okoz.

Ebből is kitűnik, az egyoldalú tápanyag utánpótlás elkerülhetetlen következménye az evési kényszer. Nem beszélve a szervezet vitaminellátottságának természetes egyensúlyáról, ami szintén zavart szenved ilyenkor. A táplálkozási túlkapások fiziológiai vonatkozásai mellett szót kell ejtenünk azok pszichés tényezőjéről is.

Amikor fáradtak vagyunk, kedélyállapotunk labilisabb, hajlamosabbak vagyunk a figyelmetlenségre, a kevésbé tudatos cselekvésre. Viselkedésünket a kompenzáló mechanizmusok kezdik el uralni, közéjük tartozik az evés is, amely azonnali örömérzettel járó tevékenység.

Kilóink számának növekedését látva azonban, napról-napra távolabb kerülünk testkép ideálunktól. A kövérség, és az ezt eredményező ösztönös késztetéseink előnyt már nem, csak hátrányokat kínálnak számunkra. Állandósul az önvádunk és lelkiismeret furdalásunk. A étkezés örömteli érzéséhez, a jóízű evéshez, negatív élmények, tapasztalatok társulnak.

Testünk külső, belső adottságaival nemcsak saját egészségi állapotunk, pozitív énképünk, hanem kiegyensúlyozottabb társas kapcsolataink fenntartása érdekében is érdemes foglalkoznunk.

Szociálpszichológiai kutatásokból is tudjuk, hogy a meggyőzésben, az egyéni szimpátia kialakulásában nagy szerepet játszik a harmónikus megjelenés. Egy társadalom kultúráltságának színvonala, lakosságának egészséges életmódhoz való viszonyával, ezen belül is étkezési szokásaival mérhető.

Cikkünk harmadik, s egyben befejező részében (bármiféle ítélkezéstől mentesen) igyekszünk felhívni kedves olvasóink figyelmét a táplálkozási beidegződéseink sajátosságaira, valamint a tudatos táplálkozás nyújtotta előnyökre.

Vitaminsziget.com