A fülben hallható állandó zúgás, búgás, sípoló vagy csengő hangok sok - főként idősebb - embernek okoznak kellemetlenséget. Bár a probléma oka nem ismert, vitaminokkal, ásványi anyagokkal és gyógynövényekkel hatékonyan kezelhető.
A hosszabb-rövidebb ideig tartó fülzúgás vagy -csengés - orvosi nevén tinnitus - különféle formái a felnőtt lakosság mintegy tizedénél jelentkeznek, de csak töredékük fordul emiatt orvoshoz.
Egyeseknél (többnyire a 60 év felettiek körében) a fülzúgás olyan erőssé válhat, hogy az alvást is zavarja, s ez akár depresszióhoz, szorongáshoz vezethet. Az érintettek mintegy 80%-ának hallása kisebb-nagyobb mértékben romlik.
A fülzúgást és -csengést az esetek többségében valószínűleg zajártalom idézi elő. Az ismétlődő erős hanghatások (például diszkózene, lövések, ipari gépek) károsíthatják a belső fülben az érzékelő sejteket.
Egyéb, könnyebben kezelhető oka lehet a középfülgyulladás, a túlzott fülzsírtermelődés, túl sok alkohol fogyasztása, vérkeringési problémák. Bizonyos gyógyszerek - különösen az antibiotikumok és az aszpirin mellékhatásaként is jelentkezhetnek. Az újabb kutatások szerint a fülcsengésben esetenként valamilyen idegrendszeri működési zavar is szerepet játszhat.
Az idült eseteknél, melyeknek többnyire nincs egyszerűen kezelhető kiváltó oka, az étrend-kiegészítők hatékonyak lehetnek. Az alább felsorolt kiegészítők együtt is kockázatmentesen szedhetők; rendszerint tartósan kell szedni őket, de jótékony hatásuk már egy hónap múltán érezhető.
Mivel az agy bizonyos részeinek rossz vérellátása a belső fület is érinti, és így fülzúgást okozhat, a páfrányfenyő (gingkó) kivonata egyes esetekben enyhítheti a kellemetlen tüneteket, bár ez jó néhány hétbe, sőt akár hónapokba is beletelhet.
Ugyanezen okból a B-vitamin egyik formája, az inozitol-hexaniacinát is hatékony lehet, mivel tágítja az agyi vérereket. Más táplálékkiegészítők az idegek épségének megőrzését segítik elő, köztük azokét, amelyek a belső fülbe vezetnek. A B6 és a BI2 vitamin az idegek működését serkenti. A B12-vitamint mindig folsavval együtt kell szedni. Ha a tünetek 3 hónap után sem enyhülnek, a B-vitamin-kúrát (B6, B12, folsav, inozitol-hexaniacinát) abba kell hagyni.
A magnézium szintén fontos szerepet játszik az idegműködésben és a hallásban. Az alacsony magnéziumszint a vérerek összehúzódását okozhatja, gátolva ezzel az agy vérkeringését.
Mivel a belső fül működéséhez cinkre is szükség van, az elégtelen cinkbevitel hozzájárulhat a fülzúgás kialakulásához és súlyosbodásához. A cink befolyásolja a réz felszívódását, tehát ügyelni kell tartós cinkszedéskor a rézbevitelre is.
Egy japán kutatás eredményei szerint a cink egyeseknél segíthet a fülzúgás kezelésében. A kutatók olyanoknál alkalmazták a cinket, akiknek a vérében alacsony volt ennek az elemnek a szintje.
Két héttel később a vizsgálati alanyok szervezetében a cink mennyisége jelentősen megnőtt, s ezzel párhuzamosan fülzúgásuk is enyhült. Amerikai kutatók egy csoportjának nemrég sikerült pontosan behatárolnia azokat az agyterületeket, amelyek a fülcsengésért felelősek. Felfedezésük a fülzúgás kezelésének új módszerei előtt nyithatja meg az utat.
A B12 vitamint tartalmazó kiegészítők különösen fontosak lehetnek az időskori fülcsengés kezelésében. Az idősek jelentős részénél ugyanis ez a vitamin nagyon nehezen szívódik fel.
Az aszpirin fülcsengést okozhat, különösen túladagolás esetén; ugyanígy a fehérfűzfa-kéreg is, amely az aszpirinhez hasonló hatású.
Mindkét szer kerülendő, ha fülcsengést tapasztal. A fülcsengés gyakori jellemzője, hogy a kor előrehaladtával súlyosbodik. Táplálékkiegészítők szedésével ez a folyamat lassítható.
Erős zajforrások valószínűleg főszerepet játszanak a fülcsengés, fülzúgás kialakulásában. A további hallásromlás megelőzésére használjon füldugót és védőöltözetet, ha gyakran tartózkodik erős zajforrás közelében!
Vitaminsziget.com