A Q10 egy olyan enzim, ami alapvető a sejt energiatermelésének folyamatában, egyfajta létfontosságú katalizátor, ami egyes biokémiai folyamatokat felgyorsít vagy valamilyen más irányba terel.
Főleg a sejt energiatermelő gyárában, az ún. "mitokondriumban" található, itt történik ugyanis a tápanyagok energiává való átalakítása. Energiára van szükség (amit a Q10 szállít) a sejt légzéséhez, táplálkozásához, szaporodásához ill. anyagcseréjéhez. A Q10 csökkenése esetén energiahiány lép fel, ami a sejt működésének megzavarodását esetleg leállását okozhatja.
A Q10-et szervezetünk 25-30 éves koráig maga állítja elő, de e kor után szintje hanyatlani kezd. A normálisnak mondható szint 25%-os csökkenése szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, magas vérnyomáshoz és számos más betegséghez vezethet.
Legnagyobb hatását klinikai tesztek alapján a szabadgyökök lekötésében fejti ki, ezáltal megakadályozza a rákos sejtek elszaporodását. Megfigyelések alapján segít a falósejtek aktívabb hatékonyságának kialakulásában, gátolva ezáltal a daganat terjedését, ill. áttétek képződését.
Főleg állatkísérletekben és vér és nyirokszervi betegségekben figyelték meg ezt a hatást. Másrészt krónikus, és egyben súlyos fertőzésekben (pl. AIDS) megfigyelték a Q10 hatására javuló klinikai állapotot, ill. társ-szövődmények kialakulásának csökkenését.
Kutatások feltárták, hogy a Q10 koenzinmek jótékony hatása van a különféle allergiák, az asztma és légúti megbetegedések esetén is. Ugyancsak alkalmazzák az agyműködés rendellenességeinek kezelésében, ha ezek az anomáliák skizofréniával és Alzheimer-kórral függnek össze.
Jó eredményeket értek el az öregedés folyamatának lassításában is, továbbá elhízás, candídiasis (a Candida albicans élesztőgombafaj által okozott fertőzés), sclerosis multiplex (az idegrendszer legkülönbözőbb helyein körülírt gócokban jelentkező, a velőshüvely elvesztésével járó kórfolyamat), foggyökérbetegségek, fogínysorvadás és cukorbetegség kezelésében.
A különböző káros behatások és magas vérzsír értékek hatására sok agresszív szabad gyök szabadul fel a szervezetben, amik megbontják az érfal-belhártya integritását, elősegítik zsír és mész lerakódását az érfalon belül, amik aztán nőnek, megrepednek, és fokozott vér-alvadékonyságot kiváltva helyileg előidézik az éren belüli vérrög képződését. Ha a vérrög teljesen elzárja az adott koszorúeret, bizonyos idő elteltével szívizominfarktus alakul ki. A hiány megszüntetése után a betegségből történő felépülési folyamat jelentősen lerövidíthető. E-vitamin és béta karotin együttes szedésével a Coenzyme hatása fokozható, hasznosulási folyamata jelentősen felgyorsítható. Ellensége a túl zsíros étkezés.
Minden szervezetnek eltérő mennyiségű Coenzymre van szüksége, ezért ajánljuk, konzultáljon orvosával vagy gyógyszerészével. Japánban elsősorban szívbetegségek és magas vérnyomás betegség kezelésében folyamodnak a Q10 koenzimhez, de felhasználják az immunrendszer erősítésére is.
A Q10 koenzim adagolásának jótékony hatása csak lassan, néhány hetes szedés után alakul ki. Napi 60 mg szedése kb. 4 hét múlva hozza meg a kívánt eredményt, de a Q10 szint a szervezetben csak 8 hét után stabilizálódik. Onnantól kezdve már ez a magasabb stabil szint napi 20-30 mg szedésével fenntartható. Ha valaki már előbb, alig néhány napos alkalmazás után is sokkal jobban érzi magát, az arra utal, hogy szervezetében nagymértékű volt a Q10 hiánya.
A Q10 semmilyen módon nem gátolja a szervezetet abban, hogy továbbra is előállítsa a saját maga által kitermelni képes mennyiséget. Nem kell tehát félni attól, hogy a Q10 szedése leszoktatja a szervezetet arról, hogy a szedés megkezdése után továbbra is Q10-et termeljen.
Forrás:
Hargitai Károly: Hadüzenet a halálnak § Dr. Michael Colgan: Optimum Sports§Quicker-Faster-Better-Könyvek Janet L.§Nutrition, Advanced Research Press, New York, 1993 Maurice E.§Christian, Janet L. Greger: Nutrition For Living, 1988 Shila, Vernon R. Young: Modern Nutrition in Health and Disease, 1988 K. Wolaniuk: Progress in biomedical and clinical research on§Folkers, A. Jack&coenzyme Q10, Drugs Exptl. Clin. Res. X(7) 513-517, 1984 Challem: The heart