A legtöbb meditációs technika két fő kategóriába sorolható: a koncentrációs meditáció és a megfigyelő (szemlélődő) meditáció. Az előbbi a légzésre, egy képre vagy egy hangra összpontosít az elme lecsendesítése, ezen keresztül egy magasabb szintű tudatosság elérése céljából. Az utóbbiban a meditáló egyszerűen tanúja az agyán átsuhanó gondolatoknak, emlékeknek, aggodalmaknak, azokra nem reagál, nem válik azok részesévé. A meditáció mindkét formájában az egyén tudatába kerül a stresszre adott reakcióinak, ezen keresztül egy belső kontroll képességre tesz szert.
A meditáció egy formája, a transzcendentális meditáció (TM), melyet a nyugati világban mintegy 30 éve gyakorolnak, a relaxáció egészséges állapotát képes megvalósítani, amelyben a pulzus-, a légzésszám, a stresszhormon szint csökken, ugyanakkor az EEG alfa hullámok, melyek a relaxációval vannak kapcsolatban, növekednek. Tanulmányok bizonyítják, hogy a TM-et követően gyorsabb a reakciókészség, jobb a kreativitás és a felfogóképesség. A stressz és a fájdalom menedzselésén kívül a meditáció számos lelki és spirituális haszonnal rendelkezik.
Dr. Gulyás Tamás
2007-06-21