Az MRI (Magnetic Resonance Imaging), azaz mágneses rezonanciás képalkotás. Kifejlesztői Paul C. Lauterbur és Peter Mansfield 2003- ban orvosi Nobel- díjat kaptak a készülék megalkotásáért.
Az MRI nem használ röntgensugarat, hanem a mágneses térben rádióhullámok segítségével, a szervezet protontartalmával összefüggően történik a képalkotás. A különböző anatómiai képletek, több síkban képes vizsgálni rekonstrukció nélkül és a különböző lágy részek jól vizsgálhatóak vele. A vizsgált szervről három dimenzióban készülnek igen részletgazdag felvételek.
A számítógép érzékeli a különböző energiaszinteket, képet alkot, a tömör szövetek fehéren, a kevésbé tömörek feketén jelennek meg. Segítségével olyan betegségek is kimutathatók, amelyek röntgennel nem vizsgálhatók Az MRI nemcsak a szerv formáját és méretét képes megmutani, hanem a szövetek szerkezetét, esetenként működését is. Ez a szervezetünkben lévő nagyszámú hidrogénatomnak köszönhető, hiszen ennek használatával működik az MRI.
MRI-vel lényegében minden szerv vizsgálható. Teljes test, agykoponya, arckoponya, sella, orbita (szemüreg), belső fül, nyaki gerinc, háti gerinc, lumbális gerinc, végtagok, emlő, teljes has, colangiográfia, medence, kismedence, szív, MR angiográfia, virtuális endoscopia, stb.
Az MR készülék egy nagyméretű henger, a beteg a vizsgálat során a henger előtt lévő asztalra fekszik fel. A vizsgálóasztal becsúszik a hengerbe, ahol mágneses teret hoznak létre, majd lekapcsolják azt. A mágnese tér által felvett többlet energiát a testünkben található hidrogén atomok visszasugározzák és ezt detektálja a vizsgáló szerkezet, így „tapogatja le” a beteg vizsgálni kívánt testrészét. Ezeket a jeleket a gép átalakítja és háromdimenziós kép formájában jeleníti meg.
A betegnek mozdulatlanul kell feküdnie a vizsgálat végéig. A vizsgálat közben erős berregő, zúgó hang hallható, amelynek elviseléséhez a beteg fejhallgatót vagy füldugót kaphat.
A beteg ruházatában, testfelületén vagy szervezetében nem lehet semmiféle fémet tartalmazó anyag (ékszer, műfogsor, zsebkés, töltőtoll, szemüveg, pacemaker, defibrillator, művégtag, törött csontot rögzítő fémsín stb.)
Az MR vizsgálat időtartama általában 45 perc. Ritkán kontrasztanyagot is adnak a betegnek.
A vizsgálat előtt előkészítésre, éhezésre nincs szükség. A kismedence vizsgálata előtt közvetlenül ne vécézen (vizeljen).
Az MRI vizsgálat nem okoz semmilyen kellemetlenséget, így a vizsgálat utána szokásos napi tevékenység folytatható.
A vizsgálathoz intravénás kontrasztanyag adása válhat szükségessé. Ez a kontrasztanyag nem tartalmaz jódot, teljesen más, mint a röntgenvizsgálatnál használt anyagok. Ez az anyag a felvételek kontrasztosságának fokozását segíti, mivel ezt az anyagot az erős mágneses tér kevésbé vonzza. Kontrasztanyag adásának hozzájárulásáról a betegnek vizsgálat előtt írásban nyilatkoznia kell.
Allergiás reakciót ritkán okoz.
A vizsgálat veszélyt jelenthet az olyan betegekre nézve, akinél műtéti úton fémtartalmú anyagot (protézist, "clip"-et stb.) ültettek be, vagy akinek baleset folyamán fém idegentest került a szervezetébe (például fémszilánk a szemébe).
Terhesség nem zárja ki az MRI vizsgálat elvégzését, a szoptatást 36-48 órára azonban fel kell függeszteni.
A vizsgálat teljesen fájdalommentes és veszélytelen, mellékhatása nem ismert. A kisgyermekek vizsgálatánál is alkalmazható.