A szúrós, csípős csalánról kevesen tudják, hogy hihetetlen gyógyító hatása van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy már i.e. III. évszázadban is alkalmazták gyógyításra.
A csalán minden része gyógyító hatású: gyökerétől kezdve a szárán és a levelein keresztül a virágjáig. Az egyik legsokoldalúbb gyógynövény, mely szinte minden bokorban megterem, így néhány növénnyel ellentétben beszerzése sem okoz problémát. Ugyanakkor nem árt hangsúlyozni, hogy az út szélén található csalánokat inkább kerüljük, hiszen ezek már elég sok szennyeződéssel találkoztak. Helyette ellenőrzött termesztésből származó csalánt részesítsük előnyben.
A legjobb vértisztító és vérképző növényünk. Megszabadítja a szervezetet a visszatartott víztől, ezáltal számos betegség kiegészítő kezelésben szerepe lehet. A húgyúti fertőzésben szenvedőknél fokozza a vizeletkiválasztást, s így a vizelettel együtt kiürülnek a betegséget kiváltó korokozók is. Segíthet a szénanátha és az ekcéma tüneteinek kezelésére, illetve a köszvényes fájdalom és gyulladás enyhítésére. Ugyanakkor hatékonyan alkalmazható a ráncok kisimulását, a vérellátás frissítését, az arcbőr rugalmasságának megőrzését. Kedvező hatással van a hasnyálmirigyre is, a csalánteával a vércukorszintet is csökkenthetjük.
Egyesek szerint gyökere cukorral és mézzel főzve kiváló asztma ellenes szer, míg a tótok tüdővész elleni orvosságként használták veronikafűvel, zilizgyökérrel, tüdőfűvel és vöröshagymával tejben kifőzve, mézzel leöntve.
Mivel általában befolyásolja a hormonháztartást (ld. a prosztatagyulladás ellen való használatot), hajhullás ellen is nagyszerű házikúra lehet. Sőt, külsőleg, korpa ellen is régóta ajánlott alkoholos kivonata, vagy a csalán-hajszesz.* Sorolhatnánk, hogy világszerte még hány száz problémára használják a különböző nemzetek, pl. erős vérzés elállítására, vérnyomásproblémákra, epe-vese és májműködés normalizálására, ödéma ellen, Guatemalában pedig még szifiliszre is ezt használják.
Mivel rengeteg betegségben nyújthat segítséget, így alkalmazása is sokrétű. A csalánt - bármely formájában való alkalmazásakor-mindig étkezés közben vegyük be, mert így kevésbé okoz gyomorbántalmakat. Salátába téve is kipróbálhatjuk, de ne feledjük el, hogy csak a fiatal levelek ehetők nyersen, az idősebb, szúrós levelek izgató hatását csak főzéssel lehet megszüntetni.
Friss hajtásaiból (de csak míg nem virágzik!) ízletes (spenótjellegű) főzeléket, vagy levest készíthetünk, mely gazdag A-, C-, D-, K-vitaminban, vasban, magnéziumban és kalciumban is. Az indiai és nepáli konyha is behatóan ismeri a csalán kulináris hasznait. Dorsetben, Angliában pedig 1986 óta megrendezik a Csalánevő bajnokságot, bár ez egy hajszálnyit durvább alkalmazása a növénynek, itt ugyanis főzés nélkül, csípősen fogyasztják.
A versenyzők friss csalánszárakat kapnak, amiről nekik kell leszedegetniük a leveleket és nyersen megenni. Az adott idő alatt legtöbb levelet elfogyasztó versenyző nyeri a kupát. A furcsa hagyomány onnan ered, hogy egyszer két gazda így akart dönteni egy vitás kérdésben.
Aki elriad a nyers csalánevéstől, annak még mindig megmarad a csalánsör, a csalánszörp, vagy az a néhány goudasajt- és pestoféle, melyet csalánnal ízesítenek.
A konyhából kihátrálva rögtön a textiliparban találjuk magunkat, a csalán itt is karriert csinált. A magbeérés idején lekaszált csalán szála szövésre alkalmas, akárcsak a kender. A középkorban gyakran készítettek szövetet belőle, és manapság is egyre több csalánszövettel találkozni, főleg német nyelvterületen. A csalánból kinyerhető festékanyagot is gyakran használják: a gyökérből sárga, a szárből és levélből sárgás-zöld anyag nyerhető.
1 púpozott teáskanál csalán ¼ liter vízhez: csak forrázzuk, rövid ideig áztassuk. Cukor nélkül igyuk. Javíthatjuk az ízét némi kamilla és bormenta hozzáadásával. A teát csak forrázzuk, nehogy értékes alapanyagai elillanjanak. Megelőzés céljából akár egész éven át iható, de csak naponta 1 pohárral.
A tavasszal vagy ősszel kiásott gyökereket kefével tisztítsuk meg, majd vágjuk apróra és tegyük üvegbe. 38-40%-os gabonapálinkával öntsük fel és valamilyen meleg helyen 14 napig állni hagyjuk.
Két maréknyi, kefével és vízzel alaposan megtisztított csalángyökeret és friss csalánt (szárát és levelét) 5 liter vízben egy éjszakán át áztassunk és másnap forraljuk fel. Amilyen melegen csak bírjuk, 20 percig áztassuk benne lábainkat. A csalánt hagyjuk a lábfürdő idején is benne a vízben. Ezt a lábfürdőt újra felmelegítve, kétszer-háromszor is felhasználhatjuk.
Ötliteres edényben 4-5 összemaréknyi friss vagy szárított csalánra hideg vizet öntünk, majd lassú tűzön forrásig melegítjük. Ezután öt percig állni hagyjuk. Ha gyökeret használunk, jó összemaronyit áztassunk hideg vízben egy éjszakán át, másnap forraljuk fel és 10 percig hagyjuk állni. A fej mosásához ilyenkor színszappan használjunk.