A legfontosabb és leggyakoribb ortopédiai probléma. Általában farfekvéses szüléseknél alakul ki, de van veleszületett változata is.
A csípőficam nem más, mint a csípő veleszületett fejlődési rendellenessége, amikor a combcsont nem illeszkedik jól a medencéhez. Az igazi csípőficam, vagyis amikor az újszülött combcsontjának feje elmozdul a medencecsont ízületi vápájához, leggyakrabban a nehéz, farfekvéses szüléseknél alakul ki. Ami túlnyomó többségben lányoknál fordul elő. A sérülést azonnal helyre kell hozni a szülésorvosnak, aki a bokájánál fogva tartja a gyermeket, így az elmozdult ízület visszaugrik a helyére. Az esetek többségében a probléma, ha volt egyáltalán ezzel meg is oldódik.
A veleszületett csípőficam oka és eredete nem teljesen tisztázott, de biztosan tudják a következőket:
Más a helyzet az örökletes csípőficammal, vagyis amikor a ficam továbbra is fennáll, meglehetősen ritka, bár gyakran diagnosztizálják. A vizsgálatok azt mutatják, hogy 1000 gyermekből várhatóan egynél, illetve még valószínűbb, hogy 2000 gyermekből egynél fordul elő.
A veleszületett csípőficam megelőzésében, korai felismerésében rendkívül fontos a szervezett szűrővizsgálat. A betegséget a születéskor és a későbbi alapos felülvizsgálatok során fel lehet ismerni. Minden újszülöttet látnia kell gyermek ortopéd szakorvosnak, hogy az állapotot időben kimutassák.
Szakemberek számára vannak észrevehető jelek. A születéskor az ízületi lazaság észlelhető, és egyes esetekben az ízületi felszínek sem egymásnak megfelelően helyezkednek el. Megfigyelhető, hogy a csecsemők végtagjai nem egyenlő hosszúak, a combon található ráncok nem egyformák és a gyermek a kóros oldalt kevésbé mozgatja. A későbbiekben, ha a gyermek járni tanul, megjelenik a jellegzetes kacsázó járás. Idősebb korban az életkorhoz képest korábban jelentkeznek az ízület kóros elváltozásai. Ám ha egy laikus ezeket a tüneteket nem tudja, akkor igazán nem kezd el gyanakodni, míg a gyermek el nem kezd járni.
A szűrővizsgálat során a gyermeket a hátára fektetik, felhúzott térdekkel, talppal a vizsgáló asztalon. A két térdet ezután lefelé nyomni kezdik, és ha az egyik vagy mindkettő ellenáll, lehet hogy fennáll a rendellenesség. Az orvos a kórtörténet felvétele és a betegvizsgálat mellett röntgen felvételt és ultrahangvizsgálatot csináltathat. Szintén észlelhető az ún. kattanó csípő észlelhető: a combcsont fejecse a gyermek combjának szétfeszítésekor elmozdul a csípőízületből, kattanó hang mellett.
Az újszülött korban helyezzünk egy párnát vagy plusz pelenkát helyezzünk kengyel gyanánt a baba lábai közé. Előfordulhat azonban, hogy a rámenős gyermekorvosok nem elégszenek meg ezzel az egyszerű módszerrel. Sokan hajlanak arra, hogy ismételt röntgenfelvételek segítségével kísérjék figyelemmel a problémát – meggondolatlanul sugárzásnak téve ki ezzel a gyermeket -, illetve rögzítő kötéseket és gipszkötéseket alkalmazzanak korrekció gyanánt. Legyünk óvatosak, mert ez a terápia rendszerint szükségtelen, és a gipszkötések izomsorvadást, keringési zavarokat, illetve érzelmi problémákat okozhatnak.
Ha az eltérések egy hónap múlva még mindig fennállnak szükség lehet az un. Pavlik kengyel használatára, mely a csípőízületet egészséges helyzetben rögzíti, de a csecsemő mozgását nem akadályozza. A babák ezt hamar megszokják, hiszen ilyenkor még a mozgásban nem akadályozza őket. Ha a kengyelt nem, vagy nem állandóan használják a szülők, bizony előfordulhat, hogy a kisgyermeknél már csak a műtét segít, melynek során mesterségesen kerül a combcsont feje a csípőcsont megfelelő ízületi felszínéhez.
A gyermekkorban a megfelelő kálcium és D-vitamin bevitelről is gondoskodni kell, ugyanis 20-25 éves korra alakul ki a csúcscsonttömeg. Az optimális csúcscsonttömeg kialakulása ugyanis a felnőttkori csonttömegvesztés kiinduló pontja. Minél többől vesztünk, annál később alakul ki a csontritkulás. A megfelelő D-vitamin ellátottsághoz kellő napfény szükésges, főleg a téli hónapokban. A kalcium fő forrása a tej- és tejtermék fogyasztása lenne, sajnos azonban a pasztőrözés tönkreteszi azon enzimeket, melyek javítjáka felszívódást. Épp ezért Svájcaban megtiltották, hogy a tejtermékeket jó kalciumforrásként, és csontritkulást megelőzőként reklámozzák. Egyéb táplálékfélék közül viszonylag nagy mennyiségű kalciumot tartalmaznak az olajos magvak, a száraz hüvelyesek, a szója, bár annak a fitáttartalma rontja a felszívódást. A zöldségek közül jó kalciumforrás a brokkoli és a kelkáposzta.
Összeállította: Koczka Kinga