A sajt finom és értékes tápanyag, hovatovább ízletes, szinte már-már nélkülözhetetlen kiegészítője a húsmentes étrendnek. De vajon valóban annyira egészséges, mint azt a sajtpárti propaganda elhitetni igyekszik velünk? És valóban húsmentes?
Először rögtön a húsmentességet kell megcáfolnunk, hiszen a sajtokat oltógyomor felhasználásával készítik. Az oltógyomorhoz a szopós borjú, bárány, kecskegida lemészárlásával jutnak. Általában sóval (néha az anyaállat tejével) töltve szárítják meg. Az oltógyomor egy darabját lógatják aztán a tejbe a sajtkészítés során, illetve a gyomor kivonatából készült anyagot adják a tejhez. Léteznek ugyan már vegetáriánus sajtok is, melyek gyártásához növényi eredetű oltót használnak, ám ilyesmit csak elvétve szerezhetünk be Magyarországon.
Hogy kiderítsük, a sajt mennyire lehet káros, ahhoz először meg kell ismerkednünk alapanyagával, a tejjel. A fő kálciumforrásként híressé vált tejből bizony, nem sok kálciumhoz juthatunk. A pasztörizálás során ugyanis a hőkezelés hatására olyan változások mennek végbe, melyek következtében a kálciumot szervezetünk nem tudja hasznosítani. Hogy a dolog még szebb legyen, a nem hasznosult kálcium lerakódik az érfalakra, a csigolyákra, csontokra és komoly meszesedéshez vezethet. Így magyarázható, hogyan alakulhat ki együtt a kalciumhiányból adódó csontritkulás és a kalciumtöbbletből adódó meszesedés egyidőben.
A pasztörizálás során egyébként a tejben lévő más hasznos anyagok is elpusztulnak a baktériumokkal együtt. Az enzimek nem bírják ki a magas hőfokot, a vitaminok hasznosíthatatlanná válnak és a fehérjék is denaturálódnak.
Biztos feltűnt már, hogy a boltban kapható dobozos tejeket nemigen lehet megaltatni, sőt, nem is savanyodnak meg. Ez szintén a pasztörizálás miatt van, hiszen nem savanyodási, hanem rothadási folyamatok indulnak be, már jóval azelőtt, hogy megéreznénk a romlott szagot. A pasztörizált tejet az állatok nagy része sem fogyasztja szívesen, sőt, több állatfajnál tapasztalták, hogyha pasztörizált tejen nevelik fel az utódokat, akkor azok néhány hónap alatt elhullanak, esetleg néhány generáció után meddővé válnak.
Sok tudós végzett kutatómunkát és bizonyította be a pasztörizálás kártékonyságát, azonban a háttérben húzódó gazdasági érdekek minden tudományos állítást háttérbe szorítottak - hiszen a pasztörizált tej sokkal tovább marad "friss", így sokkal tovább és drágábban eladható.
De térjünk vissza a sajtra. Készítése során tej kálciumtartalmának harmadát tartalmazó tejsavót lecsapolják majd az érlelés során a baktériumok hatására a tej alkotóelemei bomlásnak indulnak. A fermentálás (rohadás) során többek között ammónia (koncentrációs zavarok, fáradékonyság okozója) és aminok (pl tiramin, mely migrénes fejfáját okozhat, vagy más aminok, melyek a gyomorban lévő nitritekkel rákkeltő vegyületeket képeznek) keletkeznek. A sajtkészítés folyamán a C és a B3 vitaminok több, mint 90%-a, a B2 75%-a és a B1 vitamin 85%-a vész el. A sajt (mely tulajdonképpen rothadt tej), a belekben tovább rohad és ennek során toxinok szabadulnak fel. A tejben lévő kórokozók, nehézfémek, antibiotikum-maradványok szintén megtalálhatók a sajtban.
A rendszeres sajtfogyasztás akár magas vérnyomáshoz, fejfájáshoz, szívpanaszokhoz is vezethet, de egyes kutatók szerint a gyomor- és bélhurut és a köszvények kialakulása is visszavezethető a sajtokra.
Tévhit, hogy a tej pasztörizálása során minden baktérium elpusztul, hiszen a sajtban gyakran kimutatható szalmonella, staphylococcust és brucella is. Az USA-ban vizsgált járványok közül az ételmérgezés, a tífusz, a gyomorbélgyulladás és számos hasmenéses megbetegedés miatt a tudósok nagy része a sajtokat hibáztatta, azonban az évek során ezt szép lassan elfelejtettük.
Mindettől függetlenül szeretjük a sajtot, hiszen finom, változatos és azért mégiscsak kiváltható vele a húsételek egy része. Addig tehát, amíg hazánkban nem kaphatók a külföldön már széles választékban kínált növényi sajtok, bizonyára - minden káros hatása ellenére - továbbra is fogyasztani fogjuk. Mértékkel.
Forrás: Zöld Magazin