Vitaminsziget Egészségről mindenkinek főoldalra

Miért egészségesek a növényi rostok?

A táplálkozástudományi szakemberek régóta egyetértenek abban, hogy a növényi rostok fogyasztása elősegíti gyomor-bélrendszerünk egészséges működését.

A rostok az emésztőrendszeren áthaladva nekiütköznek a beleket borító hámsejteknek és fölsértik azok membránját. Ennek következtében a sejtek nyálkát bocsátanak ki, ami viszont megkönnyíti a székletürítést. A sejtek gyakori sérülése és az ezt követő regenerálódás miatt több nyálka termelődik, ami segíti a táplálék áthaladását a belek alkotta csőrendszeren, és egyúttal védelmet nyújt maguknak a sejteknek is.

„Kicsit ellentmondásosnak tűnik, de azt állítjuk, hogy a sejt szinten bekövetkezett sérülés elősegíti a gyomor-bélrendszer egészének egészséges működését” – nyilatkozta a PloS Biology online kiadásában most megjelent tanulmány társszerzője, Paul L. McNeil, a georgiai Orvostudományi Egyetem sejtbiológusa. – „Ezek a sejtek biológiai határfelületek, amelyek elkülönítik a test belső világát a ’piszkos külvilágtól’. Sejt méretekben nézve a táplálék részben vagy egyáltalán nem emészthető részei, amilyenek például a magvak és a növényi rostok, mechanikai kihívást jelentenek e határoló sejtek számára.”

Egy korábbi tanulmányban McNeil kimutatta, hogy a belső membránnal rendelkező sejtek külső membránjaik sérülése ellen nyálkával veszik fel a harcot. Amikor elszakad a sejt külső membránja, kalcium áramlik be kívülről a sejtbe, amely nagy adagban halálos méreg a sejtre.

A kalcium beáramlásának első jelére összeállnak a testüregeink belsejét bélelő hámsejtekben található, nyálkával teli részecskék, hogy befoltozzák a szakadást. A sejtek egyúttal további nyálkát is kiválasztanak, ami síkosítja a gyomor-bélrendszer belső felületét.

A nyálkakiválasztás tehát létfontosságú a sejtek egészségének és a saját jó közérzetünk megőrzése szempontjából. A nyálkatermelés fokozásának pedig a legegyszerűbb és legtermészetesebb módja a bőséges mennyiségű rostos táplálék bevitele, amint azt a tanulmány első szerzője, a szintén a georgiai Orvostudományi Egyetem sejtbiológusa, Katsuya Miyake is megállapítja.

Forrás: Pesthy Gábor