A Baptista Szeretetszolgálat jószolgálati nagyköveteként dolgozik, valamint a Csend Hangja Klaszter megalapításában is részt vett. Arról híres, hogy 0-24-ben küzd a siketek helyzetének javításáért. Weisz Fannival, Európa első siket sajtószóvivőjével beszélgettünk.
A jelnyelv egy csodálatos lehetőség, amely hidat képez a halló és siket emberek között. Ennek ellenére a siket iskolákban még a mai napig sem jelnyelven történik a siket gyermekek tanítása, és a tanáraik kilencven százaléka nem tud jelnyelven kommunikálni. A saját példámból tudom, hogy amit nem kaptam meg gyermekkoromban az iskolától, azt felnőttként magamnak kell bepótolnom. Kezdetektől fogva arra törekedtem, hogy megmutassam a jelnyelv szépségét, és felhívjam a siketek helyzetére a figyelmet. Részben ezért is hoztuk létre tavalyelőtt februárban a Csend Hangja Klasztert, mely olyan cégekből, szervezetekből áll, amelyek a társadalmi felelősségvállalás szellemében segítik, hogy a jelnyelvvel kapcsolatos céljaimat elérhessem, hogy dolgozhassak a siketek közösségéért. Rengeteg előadást tartok minden korosztálynak szerte az országban. Ezeken szituációs gyakorlatokat játszunk, például hogy miként kell odamenni egy sikethez, hogyan kell kommunikálni vele, de elmagyarázom a jelnyelv alappilléreit és megtanítok pár egyszerű jelet is. Szeretném, hogy természetes legyen, ami például Amerikában már rég az, hogy a megalapozott jelnyelvi oktatás következtében egy siketből akár sebészprofesszor is lehessen.
Mikor kislány voltam, mi a bátyámmal csak jeleltünk, hisz mindketten siketek vagyunk. Csak néztük a felnőtteket a családban, láttuk, hogy van valami különleges tudásuk, amit mi nem tudunk, de mindig mondtam bátyámnak, hogy majd ha nagyok leszünk, akkor mi is tudunk majd így kommunikálni, mint Ők.
Aztán hétévesen megműtöttek és meghallottam az első hangokat ás akkor már tudtam, ez a különleges képesség csak nekem az, mert siket vagyok.
Mióta hallok rájöttem, hogy a siketség nem is olyan rossz, hiszen sokszor nem hallom azt a sok felesleges zajt és ostobaságot, ami elhangzik körülöttem. :)
A CI nekem visszaadta a hallásom és megtanultam vele szépen kiejteni a szavakat, de sajnos az értelmezésben már nem sokat segített. Jó, hogy ebben segítségemre volt, és talán ha előbb történik, akkor most értelmezni is tudnék vele, de mivel másképp alakult, így a pontos értelmezéshez szükségem van a jelnyelvre. Sokat fejlődtem vele, de siket vagyok és a csend az én világom. :)
Mivel a jelnyelv három alappillére mimika, a testbeszéd és a jelek, így könnyen alkalmazom saját nyelvem arra, hogy az embereket figyelve, a testbeszédükből és mimikájukból hamar kiderül számomra kivel állok szemben. :)
Valójában jók a genetikai adottságaim, sok mindent nem kell tennem. Talán ami fontos, a rendszeres egészséges táplálkozás. Gyermekkorom óta többször eszem keveset. Mikor kicsik voltunk, nagyon ritkán kaptunk csokit. Ha valami nasit kértünk, anya sárgarépát, zöldségeket adott csoki helyett. Szerintem fontos jó alapokról indulni. Nem sportoltam, de szerettem úszni és állandóan pörgök. Nyilván felnőttként már az ember tudatosan figyelni kezd magára, ezért futok vagy edzek, mikor a szervezetem kívánja, vagy elkezd kicsit többet mutatni a mérleg, de nem élem meg katasztrófának, ha felugrik egy plusz kiló. :)
Valójában nem tudok kiemelni egyet a sok közül, mindig mindent az adott pillanatban élek meg a legszebbnek, de azt gondolom, ha az ember abban, amit tesz, jól érzi magát, akkor a legkisebb dolgot is sikernek éli meg, hiszen a fejlődés útjára lép általa, és már indulhat is tovább az eltervezett úton.
Szerintem az idővel versenyt futni a legnehezebb.
Próbálom jól beosztani, de lehetetlen, mindig mindenhol ott lenni, ahol szeretnék.
A mosoly és a pozitív dolgok. Ha sikerül valamit jól megoldanom, a pozitív visszajelzések, mind erőt adnak.
Túlzásba semmit nem viszek, de futok és edzek, ha szükségét érzem.
Általában kampányszerűen, ez sok esetben időfüggő.
A társaság motiválóbb.
Nem szoktam, még eddig nem éreztem szükségét, ha úgy érzem majd, biztosan kipróbálom.
Igen, :) de mértékkel! :)
Inkább enni szeretek. :)
Nem. Még nincs rá szükségem szerencsére. :)
Igen, szeretem és el is csábulok, de szeretném kihangsúlyozni, hogy mértékkel.
Szeretem a természetes kozmetikumokat, ezért reggelem úgy indul, hogy arcmosás után az Arquebuse Water 75 gyógynövény összetételű Extraktum esszenciával permetezem be arcbőrömet, dekoltázsomat, amely a 75 gyógynövény illóolaját is tartalmazza. Frissé, puhává, selymessé varázsolja arcomat és eltünteti az apró bőrhibákat, pattanásokat.
A nagymamámtól kaptam valódi aloaverát, ami nem csak szép szobanövény, de ha az arcomon találok valami kis hibát, akkor rögtön kéznél van a megoldás. Letörök egy kicsit a leveléből és bekenem vele. Apróbb égési sérülésre is kiválóan alkalmas.
Igen, egy sima kozmetikai arctisztítás eredménye egy gyulladássá fajult, szerencsére az Arquebuse Water azonnal orvosolta a problémát és két nap alatt eltüntette a gyulladást.
Anya mondta mindig, hogy szeressem magam annyira, hogy mindent megadjak a szervezetemnek, amire szüksége van, de semmit ne vigyek túlzásba. Eddig bevált. :)
Ez is attól függ, mi esne még jól. Ha úgy érzem az agyam terhelődött jobban, akkor egy séta vagy futás tesz jót, ha pedig fizikailag terhelődtem jobban, akkor eldőlök az ágyon és olvasgatok, tv-zek.
Két Lotti. :)
Az őszinteség.
Nem tudom. Nem álmodozni kell, hanem tenni.
Marlee Matlinnel.
A nagypapám mindig arra tanított minket hogy, légy bölcs és következetes. Bölcs, hogy csak olyat ígérj, amit be tudsz tartani, és következetes, hogy amit megígértél, azt minden körülmények között tartsd is be. Hát ezt könnyű mondani, de iszonyat nehéz betartani. Azért igyekszem e szerint élni. :) Amit még fontosnak tartok, hogy mindig csak annyit várok el másoktól, amit magam is megtennék értük.
Az interjút készítette: Kató Iringó
A fotók forrása: Weisz Fanni Fan Club Facebook oldal