"Dedós, száraz, tök izgalmas" - kamaszok is hozzájárultak véleményeikkel, hogy "A Jogerő legyen veled!" című könyv végül olyan kötetté válhatott, amiért az IBBY az Év gyermekkönyve díjjal jutalmazta, az ismeretterjesztő kategóriában. "Ahol az emberi megoldások nem működnek, ott a jog tehetetlen" - akár ez lehetne a könyv mottója, melyről a szerkesztőt, Schenk Borbálát kérdezte Gáspár Sarolta.
A szerzők "emberien" és nem "jogászian" írnak, céljuk az volt, hogy a könyv segítségével - otthoni esti beszélgetéseken a szülőkkel, vagy az iskolában egymással, vagy a tanárral - a gyerekek a jogaikról tudjanak beszélgetni. Az egyik kezével dedikáló, másikkal a pár hónapos Roziját ölébe vonó szerkesztő, Schenk Borbála -harminc évesen tanári, (igazgatói), és friss szülői tapasztalatával - érdeklődően, látható izgalommal, kedvesen fogadja a kérdéseket.
- Egy egészséges társadalomban a jognak és a jogon kívüli szabályozórendszereknek (erkölcs, szokások, hagyományok) együttesen kell meghatároznia az emberek viselkedését. Vegyük az oktatási jogok példáját. A közoktatási törvény meghatározza a szülő, a gyerek, a tanár jogait és kötelességeit – ezek az alapok. Hogy ez a mindennapok során hogyan töltődik meg tartalommal, hogy tényleg megteremtse a jogok és kötelességek egyensúlyát, és a jogokkal élés ne jogokkal visszaélés legyen, az már nagyrészt az egymás iránti tisztelet, intelligencia, erkölcs kérdése.
-Közvetetten vannak információim, családtagok barátok révén, illetve halványan még a saját kamaszkoromra is emlékszem. Ez persze nem volt elég ahhoz, hogy a könyv stílusát valóban eltaláljuk: az egyes fejezetek kéziratait elolvasták felső tagozatos iskolások. Jó volt hallani a véleményüket, ez a korosztály nem szépít: „Ez száraz, ez dedós, ez tök izgalmas…” A megjegyzéseiket, kritikájukat figyelembe vettük a szerkesztés során.
- Nem voltam „igazság bajnoka”, jó kislány voltam, bár mindenről volt véleményem. Adott volt az alapvetően humán érdeklődés, ráadásul a jogot ismeretlen, izgalmas dolognak tartottam, még most is emlékszem, amikor felvételizni mentem és beléptem az Egyetem épületébe, elszorult a torkom a megilletődöttségtől…
- Mindentől! Ez tréfásan hangzik, de valóban nehéz lesz megállni, hogy az ember ne akarja minden veszélytől saját kezűleg megóvni a kamaszokat. A klasszikus veszélyforrások (kábítószer, alkohol) mellett különösen figyelni kell az internetre: a mai gyerekekre információk özöne zúdul, rengeteg arctalan emberrel találkoznak, ismerkednek. Az internet névtelensége számtalan veszélyt rejt, a gyerekek könnyen kerülhetnek kiszolgáltatott helyzetbe, pedig ők „csak” a monitor előtt ülnek.
-Az egyik vidéki könyvbemutatón egy tanárnő megkérdezte, hogy tanárszerző miért nincs a könyvben. Nagyon örültem a felvetésnek, mert nekem azt sugallta, hogy a témát a tanárok is magukénak érzik, és fontosnak tartják. Azt válaszoltam, hogy a könyvet a jogász szakemberek tették le az asztalra, de a mi szakértelmünk itt véget is ér. Ahhoz, hogy a könyv beteljesítse a célját, most már a tanárok szakértelmére van szükség, hiszen ők tudják eljuttatni az üzenetet a gyerekekhez.
- A jog első látásra unalmasnak, száraznak tűnik egy tizenéves számára, ezért próbáltuk a témákkal, stílussal, tipográfiával, címmel felkelteni az érdeklődésüket. Mégis azt gondolom, hogy a „Jogerő...”, és vele együtt maga a jog, mint olvasnivaló és beszédtéma elsősorban a felnőtteken - szülőkőn és tanárokon keresztül fog eljutni a kamaszokhoz. Érdekes tapasztalat, hogy a gyerekek érdeklődését elsősorban az iskolai erőszak, az állatvédelem, a zsebpénz és a parlament működéséről szóló fejezet keltette fel.
- Tisztelet a kivételnek, de ugyanazt a jelenséget tapasztaltam, mint a jogi problémák kezelésénél általában: előtörnek a zsigeri reakciók, és ezek elvágják az utat az elől, hogy mélyebben megismerjék azt, amiről konkrétan szó van. A félelmek nagy része érthető, de a gond ott kezdődik, ha az emberek megrekednek ezeknél a reakcióknál, és nem akarnak tovább informálódni.
Ön szerint lehet az értékekre, a tisztességre, nevelni?- Lehet és kell is, már egészen kicsi kortól kezdve. Ez a szülő és a család felelőssége, és ebbe kapcsolódik be később az intézményes oktatásban a pedagógus. Nagyon fontos a többi ember hatása is: osztálytársak, barátok, TV-sztárok, sőt, a politikusok mintája.
- Igen, tervezzük, de hogy hogyan, az egyelőre legyen szerkesztői titok.
Gáspár Sarolta/ Napocska.hu