A szénhidrátok a test hajtóanyagai, a szervezet elsősorban energiaforrásként hasznosítja őket. Ahogy, a nevükből is kiderül, szénből és vízből, tehát szénből, hidrogénből és oxigénből állnak. Az egyszerű és néhány egységből álló szénhidrátokat cukroknak hívjuk, ezek édes ízűek. Egyszerű szénhidrátok (monoszacharid): szőlőcukor (glukóz), a gyümölcscukor (fruktóz), a galaktóz. Két cukor molekulából áll a diszacharid: répa- vagy nádcukor, amely glukóz és fruktóz összekapcsolódásával jön létre. A tejcukor (laktóz) glukózból és galaktózból áll.

Az összetett szénhidrátok vagy poliszacharidok legismertebb képviselője a keményítő, amely sok glukózmolekula egyesüléséből jön létre. Szerkezetileg a keményítőhöz nagyon hasonló a cellulóz, amellyel a növényi élelmiszerekben az élelmi rostok alkotórészeként találkozhatunk. A keményítő és a cellulóz között szerkezeti különbség van, mely miatt az emberi szervezet a cellulózt nem képes bontani.

Természetes cukorforrásaink a különböző gyümölcsökön kívül a méz, de egyes zöldségfélék is tartalmazhatnak nem elhanyagolható mennyiségű cukrot. Optimális, ha a napi energia bevitel 55-58 energiaszázaléka szénhidrátból, mégpedig összetett szénhidrátból áll. A szénhidrátok közül a keményítő szinte az egyedüli, melynek emberre ártalmas mivoltát még nagy mennyiségben fogyasztva sem tudták kimutatni.