A transzzsírsavakat korunkban a csúcstech­nológiás eljárásokkal feldolgozott étkezési olajak eredményezték. Minél telítetlenebb (folyékonyabb) egy zsír, annál könnyebben megavasodik. Az olajak hidrogenizálását az 1900-as évek elején kezdték használni, a minél hosszabb ideig eltart- ható zsírok előállítására.

Ennek az eredeti eljárásnak a változata az ún. "könnyű hidrogenizálás" vagy "részleges hidrogenizálás", melyet manapság sok olaj és margarin előállításakor használnak, ugyanis nem annyira kemény zsírt eredményez. Sajnos ez az eljárás az olajak omega-3 és omega-6 összetevőit mester­séges "álzsírrá" alakítja, mely már nem tudja be­tölteni azt az élettani funkciót, amelyet az alapvető zsírsavak.

Ezek az ún. transzzsírsavak, melyek nemcsak a különböző olajakban és margarinok­ban találhatóak, hanem abban a több száz vagy ezer ételben is, amelyet az élelmiszeripar ezek felhasználásával készít.

A transzzsírsavak igen alattomosak, ugyanis eléggé hasonlítanak az alapvető zsírsavakra ah­hoz, hogy sejtmembránjaink szívesen befogadják őket. Ha azonban egyszer már a szöveteink ré­szévé válnak, nem tudják azt a funkciót betölteni, amit az omega-3 és az omega-6 zsírsavak. Minél több transzzsírsavat eszünk, annál nagyobb lesz a hiány az omega-3 olajból.

Amikor az élelmiszeripar rákényszerült, hogy az állati zsírok helyett a "szívbarát" többszörösen telítetlen olajokat használjon, a kereskedelemben kapható élelmiszerek transzzsírsav-tartalma az egekig ugrott. Az élelmes élelmiszeripar ugyanis azt találta ki, hogy félig hidrogénezett olajokra tért át annak érdekében, hogy termékeinek ugyanaz a ropogós, omlós állaga maradjon, mint amit az állati zsírok és a kókuszolaj biztosítottak. Még a csecsemőknek készített babapiskóták is félig hidrogénezett zsírt tartalmaznak.

Forrás: Clara Felix: Fókuszban az omega-3 olaj Alexandra Kiadó 1998