Testünk külső, belső adottságaival nemcsak saját egészségi állapotunk, pozitív énképünk, hanem kiegyensúlyozottabb társas kapcsolataink fenntartása érdekében is érdemes foglalkoznunk.

A táplálkozás mindenkori élettani szerepe a szervezet biológiai szükségletének fedezése. A lebontott tápanyagok alkotóelemeiből épülnek fel a szervezet sejtjei és keletkezik az élőlények számára nélkülözhetetlen energia.

Fontos, hogy mindenkori étrendünk a természet rendjéhez alkalmazkodjon, így ugyanis szervezetünk nem mesterséges módon, hanem a maga ősi ritmusában és eszközeivel veszi fel a harcot a kihívásokkal szemben. Az évszakok változása a felépítés és a méregtelenítés ciklikus körforgását is befolyásolja.

A felépítés ideje októbertől február végéig tart, a méregtelenítés február végétől húsvétig. A második felépítő szakasz húsvéttól június végéig tart, a második méregtelenítés a forró nyári hónapok alatt zajlik.

A szezonalitáson kívül, étkezésünk sikerét a tápanyagok összetétele és energia mennyisége is befolyásolja. A tápanyagokat két csoportba osztjuk, energiát szolgáltató fehérjék, zsírok, szénhidrátok(makro-tápanyagok) és energiát nem adó tápanyagok vitaminok, ásványi anyagok, növényi színanyagok (mikro-tápanyagok) és a víz.

Hozzá kell tennünk, a tápanyagok többsége önmagában teljesen hatástalan, ezért felesleges egy fajta tápanyagból nagy mennyiséget magunkhoz venni. Biológiai fejlődés a tápanyagok összhatásával, az optimális mikroanyag ellátottsággal érhető el. Ez a kölcsönhatás annyira fontos, hogy a szervezet teljes regenerálásához, naponta az összes létfontosságú tápanyag teljes keveréke szükséges.

Ha kevesebb energiát biztosító ételt fogyasztunk, a szervezet a saját raktárait üríti ki, csökken a testsúlyunk. Amennyiben többletenergiát kap, és ezt nem tudjuk hasznosítani, akkor elraktározza, aminek elhízás lesz a következménye.

A hagyományos dietetikai ajánlás szerint az egészséges táplálkozás esetén a napi összes kalóriamennyiség 50-55%-ban szénhidrátokból, 25-30%-ban zsírokból és 10-15%-ban fehérjékből áll. Ez az arány azonban személyre szabottan (genetikailag meghatározottan) változik.

Egy eszkimó például lehet, hogy 70% fehérjét és zsírt és csak 30% szénhidrátot vesz magához és ezzel egészséges, míg egy afrikai benszülött táplálékának akár 60%-a is lehet szénhidrát. A föld (főleg a nyugati civilizáció) lakossága pedig, mára már genetikailag összekeveredett, így a fenti végletek között bármilyen igény elképzelhető.

A napi energiaigény átlagosan 1000-4000 kcal (4200-16800 kJ) között változik, ez függ a kortól, nemtől, fizikai állapottól, illetve az aktivitástól és az egészségi állapottól. Számokban ez felnőtt ember esetében napi 0,8 – 1 g/ttkg (testtömeg kilogramm) fehérje, 0,9 – 1,2 g/ttkg zsír és 4-6 g/ttkg szénhidrát bevitelt jelent egészséges táplálkozás esetén. A megerőltető szellemi munka az energia szükségletek akár másfélszeresét, a kimerítő fizikai munka, vagy sport az igények akár háromszorosát is jelenthetik!

A láz, vagy a testhőmérséklet bármilyen eredetű emelkedése, pl. fokonként 12% energiaigény növekedést okoz. A táplálék felvétel mértékét szervezetünk nem képes közvetlenül a hiányzó energia függvényében kontrollálni. Ami azt jelenti, hogy éhség érzetünk kialakulásában két dolog: a vércukor szint pillanatnyi szintje és a gyomorfal feszülése (tele has) játszik elsődleges szerepet, melyet az aktuális hormonszintek még befolyásolnak.

Éhségérzet és vércukorszint

Szénhidrát tartalmú ételek közé tartoznak a gyümölcsök, a tejcukor tartalmú tejtermékek, a müzlifélék, a sör, a méz, a gabona félék, a rizs, burgonya, a zöldségek, hús, máj, magok. A szükségesnél kevesebb szénhidrát, hiányállapothoz vezet. A szervezet más tápanyagot, pl. testépítő fehérjét éget el helyette. A szénhidrátszegény étrend paradox éhségérzetet kelt.

A kis térfogatú alacsony szénhidráttartalommal rendelkező élelmiszerek nem növelik megfelelő mértékben a vércukor szintet, viszont magas a kalória értékük. Közéjük tartoznak a túl zsíros, túl sok vörös húst tartalmazó, többnyire sós, koleszterin gazdag ételféleségek. A szénhidrát gazdag tápanyag utánpótlása hasonló szélsőségek kialakulásához vezethet.

Abból a szénhidrátból amiből az adott napon nem képződik energia és tartalék sem, zsírsavvá, zsírrá alakul, lerakódik a szervekben (például a májban), a bőr alatti kötőszövetekben, feltölti a zsírraktárakat, és elhízást okoz.

Ebből is kitűnik, az egyoldalú tápanyag utánpótlás elkerülhetetlen következménye az evési kényszer. Nem beszélve a szervezet vitaminellátottságának természetes egyensúlyáról, ami szintén zavart szenved ilyenkor. A táplálkozási túlkapások fiziológiai vonatkozásai mellett szót kell ejtenünk azok pszichés tényezőjéről is.

Amikor fáradtak vagyunk, kedélyállapotunk labilisabb, hajlamosabbak vagyunk a figyelmetlenségre, a kevésbé tudatos cselekvésre. Viselkedésünket a kompenzáló mechanizmusok kezdik el uralni, közéjük tartozik az evés is, amely azonnali örömérzettel járó tevékenység.

Kilóink számának növekedését látva azonban, napról-napra távolabb kerülünk testkép ideálunktól. A kövérség, és az ezt eredményező ösztönös késztetéseink előnyt már nem, csak hátrányokat kínálnak számunkra. Állandósul az önvádunk és lelkiismeret furdalásunk. A étkezés örömteli érzéséhez, a jóízű evéshez, negatív élmények, tapasztalatok társulnak.

Testünk külső, belső adottságaival nemcsak saját egészségi állapotunk, pozitív énképünk, hanem kiegyensúlyozottabb társas kapcsolataink fenntartása érdekében is érdemes foglalkoznunk.

Szociálpszichológiai kutatásokból is tudjuk, hogy a meggyőzésben, az egyéni szimpátia kialakulásában nagy szerepet játszik a harmónikus megjelenés. Egy társadalom kultúráltságának színvonala, lakosságának egészséges életmódhoz való viszonyával, ezen belül is étkezési szokásaival mérhető.

Cikkünk harmadik, s egyben befejező részében (bármiféle ítélkezéstől mentesen) igyekszünk felhívni kedves olvasóink figyelmét a táplálkozási beidegződéseink sajátosságaira, valamint a tudatos táplálkozás nyújtotta előnyökre.

Vitaminsziget.com